Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
A Návay család ifjabb ága - Návay Károly leszármazottai
április 29,), Elemér 7 7 (Földeák, 1866. november 7. t Földeák, 1871. június 3.), Margit 78 (Földeák, 1868. április 10. t Budapest, 1944. december 21.), aki Földeákon kötött házasságot 1892. augusztus 2-án kutasi Radisich Istvánnal (Temesvár, 1864. június 12. f Budapest, 1935. november 23.), Temes megye aljegyzőjével, későbbi helyettes államtitkárral, és Sándor 79 (Földeák, 1869. május 8. t Makó, 1933. július 25.). Návay Iván 7 6 (1865-1919) általános, majd középfokú iskolái után a Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Tanintézetben 1885-1888 között végezte tanulmányait, majd a földeáki 508 holdas birtokán gazdálkodott. Testi hibája miatt katonai szolgálatot nem teljesített. 1919. április végén a Makóról kivonuló és túszokat magukkal vivő vörös terrorkatonák őt is elhurcolták, nagyhírű 61. kép NávayIván 7 6 rokonával, Návay Lajossal-., együtt óföldeáki határban lévő házából. 1919. április 29-én Kiskunfélegyházán osztozott Návay Lajos 7 4 és Kiss Béla, Szentes város jegyzőjének sorsában. Mindhármukat a vasútállomás mellett, bármiféle tárgyalás vagy ítélet nélkül kegyetlen módon meggyilkolták. Haláláról Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága 1919. május 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén emlékezett meg. A megemlékező szavakat Tarnay Ivor főjegyző, anyai ágon Návay leszármazott intézte az egybegyűltekhez. Először Návay Lajos 74 munkásságát méltatta, majd Návay Ivánét 7 6 a következők szerint: „Engedje meg a T. törvényhatósági bizottság, hogy...megemlékezzem a törvényhatósági bizottság egy másik tagjáról, kit targikus sorsa szintén előtérbe állít. Nem volt a közélet embere, életpályája kis téren mozgott, ismerőseinek, barátainak száma szűk körre szorítkozott. Nem voltak ellenségei, nem voltak irigyei s a kegyetlen sors szeszélye neki is oly rettenetes véget szánt, mint nagynevű unokafivérén ek.
