Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

A reformkor és 1848-1849 nemzedéke

sát." Talán nem érdektelen, ha részletesebben idézünk leveléből, rávilágítva ezzel a reformkori Csanád megye közállapotaira. Először a korábbi évek szinte idillikus állapotát festette le: „Voltak idők midőn ezen nemes megye kebelében béke, egyetértés és méltányosság lakozott. A státus és a tisztikar közös viszonyaiban, s kimért köreiben a Fenséges Fejedelem és haza elválhatatlanul egybe kapcsolt javát, díszét előmozdítani, gyarapítani, egyes polgárok jogait védeni, szellemi felemelkedését eszközölni, mint legszentebb kötelességüknek, úgy egyszersmind legdicsőbb örömüknek ismerték." Majd így folytatta: „De a megyei szerkezet természete szerint változván, az egyének változtak, s fájdalom szomorúan változtak a körülmények is. Személyes érdek, s ön haszonlesés lassanként háttérbe szorították a köz ügyét. Kortesi terrorizmus emelte fel hidra fejét, erkölcsi és értelmi súly ellenében megrontott tömeg, és nyers erő állíttaték, és ez által a malasztos önkormányzati szerkezetet egyedáraskodó bürokráciává, és vásártérré aljasíttatott, ahol hivatalt egy-két egyén által pénzért áruitatott el annyira, hogy volt eset midőn általuk egyik főbb hivatal árveréshez hasonló nyilvános alku mellett adódott el. Ilyen hatalom alatt, ilyen alacsony eszközök, jelesen hivatalok irányában részint kialkudott, részint kivetett pénzösszeg, és az ezen közbotrányon megvásárolt néptömeg segedelmével alakítván magát a legközelebbi tiszti kar egy része, sőt...két vezérei, mint a nyers tömegerő egyedárusai, magukat csakhamar azután követekül is kijelölték." A következőkben kifejtette, nem csodálkozik azon, hogy a közgyűlés egy részének (az ellenzéknek) az elszenvedett zsarnokság miatt elfogyott a béketűrése. Ezek miatt határozta el a megyei intelligencia „elcsempészett jogait visszakövetelni, és a köznemesség végromlásának s árucikké lett lealjasításának elejét venni. Különösen pedig legközelebbről megakadályozni, hogy azon egyén, ki nem csak értelmileg, hanem erkölcsileg is követségre alkalmatlan, aki jelesen köztapasztalás szerint sokféle aljas vétkekkel megbélyegeztetett, ezen nemes megye követi székét, és az egész országgyűlési testületet be ne homályosítsa." Részletesen ecsetelte a követválasztás előzményeit. A kortesek a terror, a vesztegetés, megrontás és gyanúsítás minden fegyverét bevetve, „faluról falura tanyát ütöttek, házrul, házra szavazatokat koldulni és erőszakolni személyesen jártak, s végül a dicséretes eljárás koronájául kijelentették: ha valaki, a magukat kijelölt kortes vezérek ellen felkelni bátorkodna, Szabolcsilag le fog bicskáztatni!" Csanád megye ominózus közgyűléséről így tudósított levelében: „Ilyen határozatban talált bennünket a követválasztás napja, midőn Bánhidy Albert és Kállay Ödön urak a falukon összegyűjtött nemességet, akikkel egész éjjelen át