Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

Návay György és fia, Pál birtokszerzési törekvései

Vas megyei Kamon faluról, a dusnoki és verebélyi részbirtokokról, a Fejér megyei Veréb, és Valsó, a zalai Misefalváról, Gercse, Egyházaspalota, Baytelek (?) valamint Újlak falvakról felvett vallomásokat, tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, okleveleket, továbbá a pozsonyi káptalan által kiállított bizonyságlevelekct. Megállapodtak abban, ha azokkal „szerencsések" lesznek, egyformán osztozni fognak a visszaszerzett javakból.

114 Erre azonban nem került sor. Návay György? figyelme a csanádi puszták felé fordult. Szél Mihály, Miklós, Pál, Dobóczy Ferenc és Végh Mihály szendrői vitézek 1647 körül számos Csanád megyei „rácz" pusztát hódoltattak meg. Zömükre 1650. június 12-én III. Ferdinánd királytól új adománylevelet eszközöltek ki. Az egri káptalan 1651. június 3án beiktatta őket nagyszámú falvaik birtokába. A következő években királyi vagy nádori adománnyal tovább gyarapították csanádi javaik számát. Az 1640-1670 közötti időszakban Battonya, Tompa, Kunágota, Nagyiratos, Dombegyház, Bánkamarás, Csatókamarás, Dombiratos, Iratos, Szent-Miklós, Félhegyes, Bánhegyes, Basarág, Batida, Besenyő, Dálegyház, Fűperek, Gorzsa, Igás, Kaszaperek és Kupa falvak és puszták birtokosainak vallhatták magukat. Természetesen tényleges birtoklásra nem kerülhetett sor, mivel ezeket a területeket a törökök ellenőrizték.

115 A Cseby família tagjai ugyancsak a „vitézlő rendhez" tartoztak. Ok Abaújban, Pest és Heves megyékben szereztek birtokokat. A törökök kiűzése után az említett katonáskodó nemes családok nem tudtak beilleszkedni a konszolidált életbe. A 18. század közepére fokozatosan elszegényedtek. A magas fegyverváltsági díjat képtelenek voltak megfizetni, birtokaikról szóló okleveleiknek zöme hiányzott vagy elkallódott. Javaik szinte kivétel nélkül visszakerültek a királyi kamara birtokába. Az pedig megkezdte azok kiárusítását. Makó és a környező puszták a csanádi püspökök használatába, később örökös birtokukba kerültek. Stanislavich Miklós 1743-ban kapott adományt Makóra Mária Teréziától. A határban fekvő Igás pusztára a makóiak három helybeli nemes segítségével és a püspök félrevezetésével nádori adománylevelet kaptak. A beiktatás megtörtént, de törvényes időn belül, annak a csanádi püspök és Návay György?, aki meg akarta szerezni a prédiumot, tiltakozott és ellentmondott. Természetesen az ellentmondások miatt pör keletkezett. Návay? az ügyben 1,4 Nlt. 68. 113 Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. 1-2.k. Budapest, 1896. 1897. 2k. a felsorolt településnevek alatt, (továbbiakban: Borovszky S.)