Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Lajos politikai pályája
idején megfigyelhető volt nála az is, hogy szinte irtózott az utca mozgalmaitól még akkor is, ha politikájának támogatását jelentették. így volt ez a koalíciós kormányzat idején lezajló hatalmas választójogi tüntetések esetén is, noha tudjuk, hogy ekkor már az általános és titkos választójog híve volt. A lex Apponyi és a „horvát paragrafus" (a magyar nyelv kötelező tudása a nemzetiségi területen is) támogatása egyenes következménye volt a nemzetiségi kérdésben elfoglalt korábbi álláspontjának. Első képviselői beszámolóját 1907 augusztusában tartotta Battonyán. Népszerűsége még töretlen volt, a függetlenségi Makói Újság szerint választói még azt is becsülték benne, hogy a kerület függetlenségi érzelme dacára kitartott hatvanhetessége mellett. Az újság alábbi néhány sora azonban már felvetette a konfrontáció lehetőségét. „Ma még a koalíció kebelében még egy vonalban küzdünk, de nem kisebbedik becsülésünk ily önzetlen, s őszinte vezér iránt akkor sem, amikor majd nem egymás mellett, hanem egymás ellen kell küzdenünk?™ Beszámolójában Návay 74 harmóniára törekedett saját és választópolgárai nézetei között. Elsősorban a koalíció sikereiről beszélt, kormány, és annak munkaképességét bizonygatva. Külön kiemelte a kereskedelmi és ipari alkalmazottak balesetbiztosítását, a népiskolai törvénycikket, amely véleménye szerint nem csorbította a nemzetiségek jogait, és a cselédtörvényt, amelyet birtokos választói előtt nem kellett magyaráznia és mentegetnie. Kijelentette, hogy a választói reformnak továbbra is híve, mert „azokat, akik a kötelességek súlya alatt anynyit áldoznak, nem szabad a jogokban sem visszatartani? Szerinte még egy ország múlását sem idézte elő a jogok kiterjesztése. Az immár sokadszor megismételt állásfoglalásának értékéből valamennyit levont az a tény, hogy ebben a kérdésben mindig kész volt a megalkuvásra, ha úgy látta, hogy a választói reform feszegetése a középosztály erőinek szétforgácsolásához vezetne. Sőt 1913-ig pártállását sem kötötte a reform sorsához. A kerület nemzetiségi lakosaihoz intézett figyelmeztetése a koalíciónak szépen csomagolt megfogalmazása: "Ne legyen azért senkinek rosszabb dolga, mert tót, vagy román, de kérlelhetetlen szigorral kell üldözni azokat, kik a magyar nemzeti állameszme ellen törnek? A közjogilag más kategóriába tartozó horvátokkal szemben viszont az óvatosság és a belátás politikáját hangsúlyozta. Makói Újság. 1907. augusztus 6.
