Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Lajos politikai pályája
Szabadelvű Pártba való visszatérésére. Ahogy 1896-ban kútba esett képviselősége után a főjegyzői állással, most a régóta áhított alispáni tisztséggel vigasztalódhatott. Az „egyhangú lelkesedéssel" történt megválasztása (1901. december) jelezte, hogy az ellenzék felé sem égette föl a hidakat. Ez utóbbi megállapítás alispáni működésére is jellemző. Nem merev pártszempontok, hanem saját meggyőződése vezérelte a vármegyei bizottságokban dúló viták és szavazások során. A törvényhatósági bizottság előtt tartott székfoglaló beszédében erről a következőket mondta: „Mint a vármegye alispánja pártpolitikát nem ismerek és kötelességeim között nem ismerek olyat, mely arra késztethetne, hogy bármely politikai pártnak szolgálatot tegyek. Az én egyedüli politikám a megye javát szolgáló helyi politika lesz, mely kielégítést a bajok orvoslásában, a kulturális és közgazdasági élet szolgálatában, a közügyek szellemi és anyagi javainak emelésében keres? 465 Székfoglaló beszédében a három évvel azelőtt leszavazott választójogi reformjavaslatát ugyan nem vette elő, de minden téren a „fokozatos reformok" szükségességét hirdette. Ez alól nem mentesítette a vármegye közigazgatási szervezetét sem. Kijelentette: „a nem messzi jövőben oly reformalkotások várhatóak, melyek közigazgatásunkra nemcsak javítóiag, de részben átalakítólag fognakhatni." 466 A társadalmi reformok szükségességét a következőképpen indokolta: „mögöttünk állnak a nép százezrei a maguk fejlődő és kielégítésre váró igényeivel, úgy az anyagiak terén, valamint a politika terén is. Én e jelenségben az általános haladás örvendetes képét látom, mert hisz lassan-lassan valóra kezd válni az ideál, melyet 48-ban a közlelkesültség magának alkotott azáltal, hogy a nép egyetemét az alkotmány sáncaiba bevettnek nyilvánította. S ha ma a nép alsóbb rétegeit is az emberi és polgári jogok nagyobb mérvű vágyától látjuk áthatottaknak, úgy ez csak bizonyossága annak, hogy az emberi és polgári tudat ezen alsóbb köröket is a nemzeti társadalom alkotó elemeivé tette, mely fejlődő társadalmi elem jogos igényeivel számolni ma az előrelátó nemzeti politika nélkülözhetetlen kötelessége. '^ 67 A „jogos igények" kielégítését azonban kizárólag intézkedésekkel és kisebb reformokkal vélte megoldani. Szigorúan eljárt minden „osztály elleni izgatás" és a 465 CSML.CSL.IV.B.402.kgy.jkv. 1901. december 17. 638. sz. 466 Uo. 467 Uo.