Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesnyői Szirmay család története (Régi magyar családok 4. Debrecen, 2005)

Előszó

„Ha kötelességünk nemzetünk történetét ismerni, kétszeres kötelességünk ez saját családunkkal szemben." (Kempelen Béla) Előszó A feudalizmusban a kiváltságok és jogok öröklése az egyénnek elemi érdekévé tette származásának ismeretét.

1 Ezért készítették nagy körültekintéssel és adatok halmazával a leszármazási táblákat, melyek sok esetben perdöntő bizonyítékként szolgáltak egy-egy birtokperben, örökösödési vitában. Az 1900-as évek elején a nemzeti öntudat felébresztése volt a cél az elszaporodó családtörténeti összeállítások megjelentetésével. A nemzeti érzés elmélyítése terén semmi sem lehet alkalmasabb, mint a családtörténet. Családunk történetének a nemzet történetébe kapcsolódása megnyitja számunkra azt az erőforrást, amelyből nemzeti öntudatunk táplálkozik.

: Annak ellenére, hogy a fenti megállapítás 1938-ban fogalmazódott meg, mondanivalója napjainkra is érvényes. Az egyén identitástudatának egyik fontos eleme az, hogy ismerje származását, gyökereit.

3 A családtörténetekkel szemben megnőtt az objektivitás igénye. A 18. században számos családnál alakult ki ún. eredetmonda, mely számos irreális elemet tartalmaz. Például a herceg Esterházy család 18. század végi, szép képi megfogalmazású táblája, mely Ádámig nyúlik vissza.

4 így tűnnek fel emigrációban önmagukat tábornokká előléptető főhadnagyok, Ausztráliában gróffá lett köznemesek, önkényes előnévhasználók.

5 A Szirmay családnál is találunk ilyenekre példát: 1963-ban az Egyesült Államokban elhunyt Szirmay Zoltán gyászjelentésében azt olvashatjuk, 1 Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a családtörténeti kutatásokhoz Budapest., 1995. 167.p. 2 Baan Károly: Magyar családtörténeti szemle Budapest., 1938. IV. évf. IV-V. szám 74.p. 3 Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a családtörténeti kutatásokhoz Budapest., 1995. 167.p. 4

uo. 173.p. Szluha Márton: Szluha család története Budapest., 1996. Magánkiadás 3.p.