Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Páter Jósa (Jósa István) egri kanonok, patai esperes, tállyai plébános

zásban". Tetteit sok forrás megőrizte, és az is bizonyossá vált, hogy az előbb „labanc" érzületű katolikus pap az 1670-es évek végére vált kuruccá.

84 Páter Jósa István, - mint láttuk - nem volt mindig ilyen harcos lelkületű, rabló-fosztogató egyházfi. Papi pályája szépen ívelt fölfelé, az okos és jó családból való férfiú előtt nagy jövő állhatott. A kor legjobb oktatásában részesült - valószínűleg a kassai jezsuitáknál -, hitbuzgóságához semmi kétség nem fért. Divald Koméi „Sáros vármegye szövött emlékei" című művében Jósa Jolán talált egy érdekes bejegyzést. Egy 1666-ban készített, hímzett kehelytakaróról van szó, az akkori szinnyelipóci (ma Lipovce, Szlovákia) templom egykori díszéről. A kehelytakaró vörös selyemből készült, arra pedig Jósa István,

9 bölcsészeti értekezéseinek tételeit nyomatták. A szerző művét Szelepcsényi György hercegprímásnak ajánlotta.

85 Ki gondolta volna, hogy e jámbor jezsuita pár év leforgása alatt felfordítja egész Felső-Magyarországot? Bizonyosan nemzeti érzülete vitte odáig, hogy a Wesselényi-összeesküvést követő megtorlást, a fenyegető létbizonytalanságot nem nézte tétlenül. A választott úton már nem az ima magasztossága, hanem a kard törvénye vezette. A meghasonlást tettek követték; jó Páterünk megszokva a rablás ízét, korának „ismert" alakjává vált. Olyannyira, hogy az első magyar színjátékban, az „Actio Curiosa"-ban is megőrizték nevét! Az első magyar történelmi vígjáték „második beszédében" a két főszereplő, Borsequius és Gaude között a következő párbeszéd játszódik le: ,J3orsequius: Ha Jósa elmehetett, miért nem én? Gaude: Csakhogy bizony Jósa, s te? Tudod-é, hogy nagyobbat f.nghatik az oroszleány (sic!) mint a bika?..Atten van ám az, hogy a nyúl űzi az agarat. "

86 A kis jelenetben arról volt szó ugyanis, hogy Borsequius kurucnak akart állni, és olyan hírnévre vágyott, mint az említett Jósa Istvám . A híres-hírhedt prédikátorról megemlékezett a 19. századi magyar irodalom egyik nagy regényírója, Jókai Mór is. A lőcsei fehér asszony című, Az 1670-es évek közepén még a hegyaljai szőlőhegyre portyázó kuruc csapatok ellen harcolt. Lásd pl. MOL E 705 4. csomó, II/2. Vagy ZmLt IV1001/b Fasc. 194. No. 299., 1675. április 20. - Ennek megerősítésére, és Jósa István megölésének helyére lásd Nagy Iván: Levelek a Krasznahorkai Andrássyakhoz. II. közlemény. Történelmi Tár 1885. 376-377. pp. Jósa, 25. p. Jósa, 25. p. Eredeti közlése: Actio Curiosa. Magyar történelmi vígjáték 1678-ból. A báró Palocsay-Ievéltárból kikerült egykorú kéziratból. Közli Thaly Kálmán. (Toldalékul Kőszeghy Pál Elbeszélő-költeményéhez.) Történelmi Tár, 1894. 328. p.