Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése

(Masza Pálné), Katalinról.. (Berényi Sándorné), Erzsébetről

56 (Varga Józsefné) és Ágnesről . Úgy gondoljuk, hogy a nagykőrösi forrásokban, illetve a Pest-Pilis-Solt megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben a németszogyeni Jósa család tagjait találtuk meg, tehát Jósa György, ez irányú kutatása helyesnek bizonyult. Véleményünk szerint a nagykőrösi városi adófizetők között feltűnt személyek azonosak a táblázatban szereplő Györggyel és Istvánnal, . Térjünk vissza a Szabolcs megyében maradt Jósa ágra. Mihálynak petőfalvi Pethő Annától összesen négy gyermeke született: István (* 1640 körül, f 1679. Tállya), Miklós

4] (*1639. tl687. Vaja), Zsófia^ és Borbála

4()

. A két lány közül Borbálának két férje volt, az első Csetenyi Tamás, a második bagosi Bagossy László; Zsófia

38 pedig csicseri Orosz János felesége lett. Mint említettük Mihály., második felesége petőfalvi Pethő Anna volt, Pethő Miklós és Horváth Zsófia egyik lánya. Az ő javaik Nyitra és Nógrád vármegyében feküdtek Petőfalva (Besenyőpetőfalva, Nyitra megye - ma Pecenady, Szlovákia), Kispestyén (Pöstyén, Nyitra megye - ma, Piesfany, Szlovákia), Bolk (Ipolybolk, Nógrád megye - ma Bolkov'ce, Szlovákia) környékén, de voltak birtokaik Pozsony, Bars, Heves, Abaúj, Zemplén és Szatmár vármegyében is. Ez utóbbiban Korondon (ma Corund, Románia), Domahidán (ma Domänesti, Románia), Darán (ma Dara, Románia). A darai birtokért a Pethő család Jósa Mihállyal együtt 1638. május 12-én Csengeren emelt szót, mivel azelőtt Sóvágó János és Gergely a településre nádori adományt kapott. A tiltakozás szövege szerint a Pethők törvényes birtoklásukra való tekintettel mondtak ellent a nádori beiktatásnak.

50 Jósa Mihály,, és felesége ez utóbbi anyai örökségből származó, és őket megillető javaikért később pert kezdett, ami elsősorban a Bihar megyei (Er)Keserűn (ma Chesereu, Románia) lévő kastélyt és a hozzátartozó birtokokat érintette. Ebben a perben Jósa Mihályt keserűi előnévvel illették,

51 később önmagát előszeretettel lakhelyéről a piricsei névvel különböztette meg. Tette ezt még akkor is, amikor az 1641-ben a kallói várőrség parancsnoka volt. Féktelen természetű lehetett, ezt bizonyítja néhány cselekedete is. 30 Virág, 119.p. 51 MOL O 228. 1 csomó. No. 179. 1648.