Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A németszőgyéni Jósák és nagybányai Jósa András kapcsolata. Németszőgyéni – nagybányai rokonság?
az édes Attya akkinek eresebb eszét lehet gondolni, soha magának ezen Praedictumot venni, a melly nem illeti nem is kívánta... " Lényegében arról van szó, hogy a németszogyeni Jósa leányági örökösök megijedtek az újabb rokon láttán, főleg attól, hogy az jogot próbál szerezni az öt esetleg megillető birtokrészekre. Ez magának nagybányai Jósa Károlynak a leveléből derült ki, aki hosszan kifejtette, miért is kereste a németszogyeni rokonságot. Vallomása hosszú, jól, logikusan felépített. Egyértelművé válik belőle, hogy nem birtokokat akart. Olyan történetekre támaszkodott, konkrét személyek megnevezésével, amelyek hitelessé teszik elbeszélését. Levelében leírta többek között, hogy a családjukban élő szájhagyomány szerint a kuruc háborúk idején, a nagy felfordulásban a négy Jósa testvér (Mihály, István, Miklós és Pál) közül, az egyikük, Pál lakóhelyéről elmenekült. Családtagjai kerestették is, életük végéig siratták. A négy név közül a 18. század elejéről kettő ismeretlen a németszogyeni családfán: Miklós és Pál. Korábban olvashattunk arról, hogy Németszőgyénben és Esztergomban élt egy Jósa Pál 27 , akinek halála után feleségét „Vak" Bottyán János tábornok vette el, megszerezve majdnem az egész németszogyeni vagyont. Ez a Jósa Pál viszont nem lehet azonos a Jósa Károly által említett Pállal, mivel generációs különbség van közöttük. Jósa Mihály 47 és István 48 neve egyértelmű, ők Jósa Miklós 4| alispán fiai. A Pállal kapcsolatos történet sem valótlan, ugyanis az Esztergomi Levéltárban találtunk olyan forrást, amely egy elveszett, elhurcolt rokonról szólt! De nézzük meg pontosan miről is vallott Jósa Károly Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése előtt. „ ...Minthogy több s nevezetesebb a Kis Várdai járásban lakos Urak által, - a kik pedig legtöbbet tudhatnak, vagy traditiokból, vagy más képpen a Józsakról - az Edes Atyámnak, de nékem is többször írott Leveleiknek hátokon, a nékünk meg adott Németh-Szőgyéni, és nem Sződényi Praedicatumot, sok ízben olvastam; - Minthogy arról, hogy ezen Praedicatum az Atyámat, s következés képpen eő általa engemet is illetne, Istenben boldogult idősb Szőgyényi Imre Urat, más több o/ly érdemes öreg urakon kívül, magunk házánál beszélleni, még gyermekkoromban nem egyszer kétszer hallottam - s minthogy továbbá többeknek traditiójok után, néhai
