Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A németszőgyéni Jósák és nagybányai Jósa András kapcsolata. Németszőgyéni – nagybányai rokonság?
Bajna közel esett Esztergomhoz és Németszőgyénhez is, ahol a Jósak birtokai feküdtek. Egyszerű azt feltételezni, hogy odaköltözésével segítséget szeretetett volna kapni távoli rokonaitól. Megkönnyítette volna beilleszkedését is egy ismeretlen tájon, ha a környéken lakó rokonai segítik. Mindezt bizonyítani azonban nem tudjuk. Az említett tanúvallomásokból viszont további három generáción keresztül követni tudjuk Jósa János leszármazóit. Az 1756-ban 90 éves, egykori ismerős és katonatárs Török István elbeszéléséből kiderült, hogy Jósa János „Nagy Bányán e világhra született", később „Boldog emlékezető Leopold Fölséges Romai, és Magyar Országi Királyiul Nemes Levéllel meg ajándékoztatott", majd katonaságát „elunván" Bajnára ment lakni. Tudott fiáról, Mihályról és Katalin nevű lányáról, de ismerte Mihály két fiát, Jánost és Mihályt is. Mihálynak nem voltak gyermekei, Jánosnak viszont öt fia volt: Gergely, János, Ferenc, József és Pál. Szinte szóról szóra ugyanezt vallotta Lepsics Ignác és Márkus János is. 183 Központi kérdés a nemesítő oklevél szövegének tartalma, amely világosan és egyértelműen az addig nemesi szabadságban nem élő Jósa János nemesítéséről szól. Az oklevél ilyen téren cáfol egy esetleges, a németszogyeni Jósakkal való rokonságot. Hogy azonban ne legyen tiszta azért a kép, a nagybányai nemesség kérdéséhez még egy-egy példával tudunk szolgálni, pro és contra. A Magyar Országos Levéltár úgynevezett Illésy-gyűjteményében találunk egy feljegyzést a németszogyeni Jósakra is, pontos dátummal a Rudolf által kiállított eredeti nemesítő oklevél keltével. Csakhogy Illésy ebben az esetben nem csupán a németszogyeni nemességről írt, hanem más adatokra támaszkodva kettős előnevet használt a nagybányait és az előbb említett németszőgyénit. 184 Ennek cáfolatát az 1917-18. évi belügyminisztériumi vizsgálat adja, amelyet az akkori közigazgatás dr. Jósa András kérelmére indított el. A Szabolcs megyei tiszti főorvos, kórházigazgató, múzeumalapító, újító, egyszóval polihisztor Jósának csak leányörökösei születtek. Egyikük, Jolán le is írta a könyvében, hogy az édesapja szorgalmasan kutatta rokonait, de csak egy Dunántúlon élő atyafiját találta meg, Kornélt. Jósa Kornél császári és királyi kamarás utódok nélkül halt meg, de életében ő is megpróbálta felkutatni távolra került rokonait. Visszatérve a kére183 Esztergomi Lt. E 5. No. 3., 1756. szeptember 2., Esztergom.
