Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
ládi levelezéseket tartalmazzák. Ebben olvashatjuk például, hogy Sághy Mihály 1749-ben arról tudósította a család akkori legidősebb férfitagját, seniorját, Jósa Antalt,-, hogy a báró Orczy családtól sikerült visszaszereznie a Jósakat illető részeket, amelyeket már a kezéhez is vett. Levelében leszögezte viszont, hogy a Haller-részt nem számították bele az átvett birtokokba. Egy későbbi kivonatból azt is megtudhatjuk, hogy a Hallerek perben álltak több Nyáry-örökössel szemben, a pert viszont a Haller család nyerte meg. Orczy Sándor egyik levele szerint az összes Nyáry örökség felét a gróf Haliereknek ítélték oda! A veszteség mellett sikerült pert is nyernie Sághynak, a guti Országh családdal szemben és tőlük szerzett meg egy Nyáry-részörökscget. 165 Perlekedett maga Jósa István 60 is gróf Wandernáth Gerhard ellen 1768-ban Kék, Adony (Nyíradony), valamint a Bereg vármegyében és Ungváron (ma Uzsgorod, Ukrajna) lévő birtokrészekért. A Jósa-leányok férjei egymás között is adták-vették a leányágon kezükbe került birtokokat. Erőss György, Jósa Borbála 6] és Erőss István fia, 1764-ben elzálogosította a Heves és Külső-Szolnok vármegyében lévő örökségét Jósa Krisztina 66 férjének, báró Sághy Mihálynak. A szerződés 30 évre szólt, Sághy a bérleményért 500 RFt-ot fizett. A zálogbaadás 12 település részbirtokát - Verpelét, Pastos, Visonta, Sár, Györk, Gyöngyös, Heves, Atány, Pély, Kőtelek, Sirok, Ványa - és négy puszta - Fegyvernek, Kőtelek, Szentivány, Nagybáka 48-ad részét érintette. 166 Az 1700-as években Jósa István 48 és fiai ismét közszereplőkké váltak Szabolcs vármegyében, birtokaik nagysága pedig csak megerősítette helyüket a középnemesség soraiban. A 18. század végén (1781-ben) a németszogyeni Jósa család egyik ága férfiágon kihalt. A század közepére összegyűjtött, visszaperelt birtokok a leányági örökösökre háramlottak. A birtokok megszerzéséért folytatott harc kétségtelenül sikeresnek volt mondható, azonban annak gyümölcsét nem a németszogyeni és bánházi Jósa család fennmaradt és virágzó ága, hanem a magvaszakadt ág leányági örökösei élvezték. MOL P 1825 2. csomó 15. tétel. A Jósa leányágnak az eperjesi bíróságra összeszedett és beadott leveleinek lajstroma. MOL P 1825 2. csomó 15. tétel.
