Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
és öreg édesanyját látta el. Nem maradt nála semmi abból a sok arany és ezüst fegyverből, egyéb „szerszámból" sem, amelyet még korábban Esztergomból hoztak ki akkor, amikor Bottyán a kurucokhoz szökött, és ami Kata asszony vallomása szerint „egy nyolcz vagy kilencz csöbrös hordó megteljesedett véle". Nagyon jól emlékezett arra is, hogy a Lipót-féle hadi éremhez az édesanyjával közösen csináltatott Bottyán aranyláncot. Jósa Judit 3() vallomásából szintén az derült ki, hogy az anyai örökség igen szerény volt: mindösszesen három lepedőt, „vánkoshéjat", 43 Ft-ot és 8 aranyat kapott. Viszont úgy tűnik, hogy „Vak" Bottyán figyelme jobban kiterjedt erre a családra. Kedvenc „unokájának", Szabó Mózesnek egy aranyozott kardot, apjának Szabó Mátyásnak, amikor az közbenjárt Heister generálisnál az akkor éppen fogoly Bottyán kiszabadításáért, egy ezüst órát ajándékozott. 109 A királyi tábla 1713. augusztus 17-én zárta le a Bottyán-örökségért folytatott pert. Az ítélet szerint a tábornok Jósa Judittal kötött első házassága alatt szerzett birtokok és más javak fele részét a Jósa-örökösök kapták. Az arany és ezüst javak fejében, amelyeket sohasem osztott meg a második feleség, Forgách Julianna velük, 1000 Ft-ot ítéltek meg számukra. Kötelezték viszont az összes örököst, hogy a Bottyán által a második feleségének lekötött 6000 Ft-ot fizessék meg. Mivel ekkor már Forgách Julianna is elhalálozott, így az összeget a második férjének, báró Palocsay Györgynek mint Ignác fiuk gyámjának kellett kifizetni. A forrás elolvasása után azt gondolhatnánk, hogy ebben az esetben a királyi tábla ítélőmesterei korrekt módon jártak el, és végre is hajtották az írásban rögzítetteket. Egy évvel későbbi, a rendi gyűléshez (!) írt kérvényből azonban megtudhatjuk, hogy a Bottyán-örökség ügyében hozott ítéletet nem hajtották végre, a birtokok java részére a Magyar Kamara tette rá a kezét! 110 A németszogyeni Jósak rokonsága Bottyán Jánossal olyan fontos esemény a család életében, hogy a tábornoknak, illetve mostohavejének és annak fiának rövid életrajzát érdemesnek tartottuk az alábbiakban közölni. 111 AR IX. 798-799. pp. AR IX. 808-810., 825-828. pp. Az adatokért Mészáros Kálmánnak, a Hadtörténeti Múzeum munkatársának tartozunk hálás köszönettel.
