Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Dunántúlon maradt Jósák

kapták Kisgyarmat, Nagybény, Leánd, Gyiva falvakat és pusztákat. Szabó Mózes kezén hagyták a Bélán lévő birtokot, mivel azt Bottyán korábban neki ajándékozta. Egyenlő részben osztották fel egymás között az Alföldön lévő három puszta, Nyáregyháza, Szántó és Felgyő birtokát. Elrendelték, hogy 40-40 szarvasmarhát és lovat a Jósa örökösöknek azonnal adjanak át. A hetedik pontban rögzítették, hogy minden közös vagyont megfeleznek a Jósa és a Bottyán örökösök között.

105 A birtokok közös elosztása viszonylag gyorsan megtörtént, más volt a helyzet az ingóságokkal, és főleg Bottyán személyes tárgyainak és készpénzének elosztásával. Egy 1712-ben kelt peranyag szerint - ez a helyzet a későbbiekben is - az örökösök megpróbálták megszerezni a tábornok I. Lipóttól kapott nagy hadi aranyérmét, amelynek súlya 300 aranyat nyomott.

106 Ugyanilyen harc folyt egy ezüst baltáért is, amit a források csak „Bottyán fejszéjének

,, neveznek. Az irat szerint majdnem 20.000 Ft készpénz, 4984 Ft értékű állatállomány, valamint az Esztergom városában lévő, 4000 Ft értékű ház képezte a per alapját.

107 Mint később a második feleség, Forgách Julianna elszámolásából kiderült, a tábornok kintlévőségei - Thaly helyesbítését beleszámolva - 32.271 Ft-ot tettek ki. Az özvegy Bottyán halála után 10.066 Ft-ot vett fel kölcsön, majd adósságát, minden nehézsége ellenére folyamatosan rendezte is. Forgách Julianna vallomása szerint az I. Lipóttól kapott hadi érmet, „azt ő Kglme az Fátens-Asszonynak ő Ngának derekára kötvén, hogy néki ajándékozta", de ugyanígy nála maradt a tábornok ezüstös kardja és pallosa, az ezüst baltája, néhány pisztolya, pecsétes aranygyűrűje, „egy aranyos, kilencz gyémántokkal megrakott győrőt" pedig szintén ajándékba kapott. Az asszony vallomása szerint birtokokra vonatkozó levelek és egyéb iratok nála sohasem voltak.

108 A perben vizsgálatot folytató tisztviselők a Jósa-örökösöket szintén vizsgálat alá vonták. Jósa Kata,^ vallomása szerint ez ideig (1712) semmi „jószágot" nem vett a kezéhez, még azokat sem, amelyek anyja után megilletnék. Csupán egy régebben elásott és a földben megrohadt „patyolat", lepedők maradtak anyja után, és 40 Ft készpénz, amelyből viszont beteg 105 AR IX. 772-773.

pp. Egy aranyforint e korban 3,54 gr súlyú volt, így kiszámítható, hogy a 300 aranyat nyomó érem, összesen 1062 grammot nyomott! 107 AR IX. 785. p. I(,S

ARIX. 790-796. pp.