Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Páter Jósa (Jósa István) egri kanonok, patai esperes, tállyai plébános

törvény szerint kínzásnak vetették alá, jobb kezét levágták, és megcsonkítottal! karóba húzták.

80 Ennyi a források tartalma. Hogyan köthető össze a Jósa zászló legendája az írott múlttal? Nem tudjuk. Az viszont nem valószínűsíthető, hogy a támadásban súlyosan megsebesült alispánt elítéltette, majd kivégeztette volna Karaffa. Inkább feltételezhető, hogy majdnem egy hónapig haldoklott, és a zászlón említett napon hunyta le örökre a szemét. Az utókor, mint alispánnak és a nagyhatalmú Rákóczi-család familiárisának - valószínűleg - megszépítette és nagyobbította emlékét! Páter Jósa

39 (Jósa István) egri kanonok, patai esperes, tally ai plébános Miklós szabolcsi alispán testvére, lstván

39 papi pályára lépett. A római katolikus vallású család fiatalabbik fiúgyermeke nem rendelkezett ugyan a papi hivatáshoz kellő szerénységgel és állhatatossággal, de az egyházi ranglétrán magasra vitte. Az Egri Káptalan kanonoka volt, valamint patai esperes (1678-1679), emellett ő volt a Tállya mezővárosához tartozó parókiák plébánosa is ( 1662-1679).

81 Jezsuitaként aktív részese volt a Magyar Királyságban ekkor előretörő rekatolizációs folyamatnak, a református - evangélikus hiten lévők áttérítésével is megbízták. Ezt eperjesi szerepvállalása bizonyítja az ott élő, főleg evangélikus népesség „megtérítésében".

82 Az 1670-es évek politikai küzdelmei azonban gyökeresen megváltoztatták sorsát. Sok fejtörést okozott a 17. századi forrásokban csak „Jósa Páter"-ként emlegetett személy azonosítása. A források egybevetésével vált bizonyítottá, hogy Jósa Páter egyértelműen Miklós

4| öccse volt. 1673-ban a két testvér szerződésben megegyezett, és Miklós

4] átvette István öccse Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegyékben lévő birtokait, valamint a piricsei udvarházát.

83 Az iratban pontosan felsorolták Páter Jósának^ birtokait: Bihar vármegyében Érkeserün jobbágya és 1 puszta telke, Szabolcs vármegyében 80 SzSzBmLt IV.A.l. Prot okollum 15. kötet 25-27. ff. A szöveg regesztájáért Henzsel Ágota levéltárosnak tartozunk köszönettel. Sl HmLtXII-1 76. doboz, R 368. Leskó, 215., 225.

pp. 82 Kónya Péter: Az eperjesi vértörvényszék 1687. Eperjes-Budapest 1994. 28.p. 83 HmLt XII-1/59 No. 20., 1673. július 13.