Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Egy jelentős testvérpár a 17. századból Jósa Miklós szabolcsi alispán jószágkormányzó, hegyaljai inspektor (1639-1687)

kok, hanem hegyaljai szőlők vétele is igazol. Mi sem bizonyítja jobban az előbb elmondottakat annál, hogy 1682-ben testvére, Borbála

4{) elzálogosította neki a Jósa testvérek osztálya után járó leánynegyedet. 1671-ben két köböl gabonát, két akó bort és egy mázsa húst fizetett a nemesi hadiadóba, valamint később, két lovas katonát kellett kiállítania.

74 A kuruc mozgalom kitörésekor ő is fegyvert fogott, később azonban a Rákócziak uradalmi alkalmazottai közé lépett. Annyi bizonyos, hogy 1671. július 6-án Lipót császár elrendelte a leleszi konventnek, hogy derítsék ki, mi volt Jósa Miklós

41 szerepe a majtényi német sáncok felégetésében. „Azon Eszi. Leopold Császár, és Király Szathmár Varossával köziette levelét, me/lyet Rákóczy Özvegyének íratott: hogy a fia Rákóczi Ferenc, és az ő Tisztye Jósa Miklós a Szatmáriakat sanyargatják kívánván: hogy a Fejedelem Asszony a fiat tartoztassa az ilyen cselekedetektül... "

73 A Jósa családban a mai napig él az a legenda, hogy Miklós

41 ígéretes karrierjének az Antonio Karaffával való nézeteltérése, és egyéb meg nem határozható, de minden bizonnyal politikai okok (pl. Zrínyi Ilona feltétlen híve volt) vetettek véget, s hogy Karaffa kivégeztette nemzeti érzésű ősüket. Erről írt Jósa Jolán is az 1934-ben megjelent könyvében,

76 amelyben többek között említést tett egy zászlóról a nyírbátori minorita templom egyik oltára mellett. Acél Róbert minorita atya beszámolója szerint a zászló egyik oldalán arany koronával és babérkoszorúval díszített Jósa címer volt látható, a babérkoszorúban latin írás: Gros. Dn. Nicolaus Jósa de Németh Szögyen inc. Com. Szabolch vicecomes p. Rebel. Oec. D. 5:7, A. 1687. Aetat. 48. A szöveg magyar megfelelője - Jósa Jolán könyve szerint - a következő: Németszogyeni Jósa Miklós Úr Szabolcs vármegye alispánja lázadás miatt kivégeztetett 1687. 7. hó 5. napján, életének 48-dik évében.

77 Jósa Jolán ugyanis a „p. Rebell. Oec." latin rövidítést „propter rebellionem occissus est" (lázadás miatt kivégeztetett) kifejezéssel oldotta fel. Innen tehát a mai napig élő legenda! Van azonban egy másik lehetséges feloldás is per Rebelles occissus est, azaz rebellisek által megöletett! 4 SzSzBmLt IV. A. 1. Fasc. 103. No. 12., 1685. Szatmár Vármegye Esmértetése I. rész. írta és kiadta: Szirmai Szirmay Antal, Budán 1899-ben. 171. p. Az eset 1670-ben történt. Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918) és elődei. Ludvig István könyvnyomdája Miskolcon, 1934. - a továbbiakban Jósa - 16.p. 7 Jósa, 9., 16. pp.