Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése
ben fekvő Érkeserüre és az azért folytatott perre. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy az 1620-as évek végi megtelepedés és 1661 között a Jósa család birtokszerzései minimálisnak mondhatók. így történt, hogy a kallói kapitányságig vivő Jósa Mihály,, élete tipikusan azonos volt a végvári katonaság sorsával, amely szolgálatai mellett nem tudott jelentősebb birtokokra szert tenni. Ezzel szemben viszont a Jósa lányoknak szép hozományát sorolták fel. Jósa Borbálának^ egy selyem paplan, 6 lepedő, 3 párna, 12 abrosz, egy ezüst, gyöngysoros főkötő pártával, két patyolat előkötő, boglárok, gallérok alkották hozományának egy részét. Sokkal jelentősebb és értékesebb volt az arany és ezüstnemü, amelyek között egy talpas virágos fedeles kupát, kis aranyas kannát, gyöngyöket, egy bokor arany perecet, aranygyűrűt, és „dirib-darab ezüst"-öt találunk felsorolva. Valamivel kisebb volt Jósa Zsófia 38 hozománya, bár lehetséges, hogy mivel ekkor már férjnél volt, csak kevesebb ingóságot és főleg ruhaneműt kapott. A lányok kötelezték magukat arra is, hogy Miklós 4| és István^ házasságára 400 Ft-ot biztosítanak majd. A következő osztálylevél 1701-ből származik, és bizonyítéka, hogy az eltelt 40 év alatt a Jósa család súlya, jelentősége megnövekedett az ország keleti felében. Jósa Miklósnak 41 bedegi Nyáry Erzsébettel kötött frigye birtokainak növekedésében is megmutatkozott. Halála után özvegyének még a királytól kérnie kellett fiai jogának elismertetését, de az 170l-es osztály már arról tanúskodik, hogy a Jósak visszakapták birtokaikat. A dolognak csupán egyetlen szépséghibája volt, az ugyanis, hogy Mihály 47 és István 48 kiskorú árvák nevelőapjának, Ferenczy Ferencnek a gyermekei, László és Krisztina - akik szintén Nyáry Erzsébettől születtek - kapták meg a Jósa birtokok felét, beleértve az egykori jelentős - a Jósakat illető -, a kisvárdai uradalomhoz tartozó részbirtokokat is! A várban Mihálynak^ és Istvánnak^ jutott a „templom felől való Ház", a kis cselédház, az ott lévő pitvar az alatta lévő konyhával. Közös birtokba került a várbeli darabontház, az istálló, a „virágos kertecske" is. Kisvárda városában lévő majorház, csűr, veteményeskert, „ami a vár felé esett", a Jósa testvéreknek jutott. A kocsmaházat is ők kapták meg, a Ferenczyeket viszont kárpótolták Lakatos János pusztájával, ami alkalmas volt a kocsmaépítésre. A város határában fekvő réteket és földeket a két családnak igazságosan kellett felosztani.
