Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
Sávolyi Jósa – Németszőgyéni Jósa rokonság? – Jósa családok a Dunántúlon a 15. században
kényszerítette. A mohácsi csata, de főképp Buda elfoglalása (1541), majd az első jelentősebb török terjeszkedést (1551-52) követően megváltozott a peremvidéken vagy az elfoglalt területeken élő családok helyzete. A sávolyi Jósak eredeti Somogy, Veszprém megyei birtokai török uralom alá kerültek, védett volt viszont a fentebb említett oroszvári uradalom, ami nem elképzelhetetlen, hogy elvesztett birtokaik helyett is kapták. A 16. század közepétől figyelhető meg a peremvidékekről való elköltözés, a családok mellékágainak elszakadása. A török elleni harc, a menekülések, a régmúltba vesző családtörténetek, az ősök, felmenők neveinek elfelejtése vezethetett odáig, hogy a 16. században sok família elveszítette nemesi gyökereit. Ezek a tények teszik érthetőbbé a németszogyeni Jósa család leszármazásának történetét az 1550-es évektől kezdve. Jósa György kutatásai befejeztével úgy vélte, hogy családjuk attól a Benedektől n (* 1504? f 1570?) származott, akit ő a táblázatában Farkas s testvéreként jelölt meg. Sajnos kutatásaink során nem találtunk egyetlen Jósa Benedek nevű személyt sem, bár nem kizárt, hogy a 20. század elején még olyan adatok álltak Jósa György 91 rendelkezésére, amelyek mára már elvesztek. Inkább feltételezhető, de forrásokkal nem adatolható az, hogy Benedek annak a Jósa Jánosnak a rokona (fia, esetleg testvére) volt, akinek a 16. század közepén a Vas megyei Szentmártonon, illetve a Zala megyei Egyházastöreken volt birtoka. Szentmárton teljes birtoka az övé volt, itt 2 portája, 5 puszta telke, 6 zsellére, 4 szolgálója volt. Egyházastöreken pedig 1 portája, és egy újonnan benépesített telke. Az előbbi birtoknak azért van jelentősége, mert Benedek felesége, Szentmártoni Zsófia volt, így ha a rokoni kapcsolatot feltételezzük, valószínűsíthető, hogy valamelyik dunántúli kisnemesi család leánysarját vette el.' 3 Itt szeretnénk újból hangsúlyozni, hogy Jósa Benedek,, és felesége Szentmártoni Zsófia neveit csak a Jósa György 91 által összeállított nemzedékrendi tábla említette, létezésük mégis nagy valószínűséggel elfogadható; az eredeti tabellákon ugyanis e két név teljes bizonyossággal szerepel a németszogyeni Jósak őseként. Kutatásaink jelen eredményei szerint a Jósa János 3 - Benedek,, - Antal, 7 vonalat tartjuk a legvalószínűbbnek. Felvetődhet az olvasóban a kérdés, 1J> Acsády Ignác: A magyar nemesség és birtokviszonyai a mohácsi vész után. Értekezések a történeti tudományok köréből, XIV. kötet, 9. szám. Szerk.: Pauer Imre. Budapest 1890., 61., 67. p. Illetve Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1-2. kötet. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Akadémiai Kiadó Budapest 1990., 891. p.
