Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A családtörténetet kutató Jósa György
zéptermetű, erős fizikumú, kisportolt ember volt, aki 1932-ig naponta - a leghidegebb téli időben is - a Lukács uszodában a szabadban fürdött. 1919-ig szüleinek és hivatalának, azontúl 1938-ig hivatalának és a családi iratok, ereklyék összegyűjtésének, 1938-tól haláláig pedig - csendes viszszavonults ágban - teljesen a családtörténeti kutatásoknak szentelte életét... A családi hagyományoknak élő, igen mély vallásos érzületű, rendkívül önzetlen ember volt, akire rokonai és ismerősei mint a régi idők itt maradt megtestesítőjére tekintettek. Az utódok részére itt emlékeztetek egyrészt arra a sok költségre és nagy-nagy energiára, mellyel számára a Jósa család iratainak és ereklyéinek felkutatása és megőrzése járt, másrészt pedig arra, hogy igénytelenül, kifejezetten aszkéta-módra élt csak azért, hogy családunk tagjait minél nagyobb mértékben segélyezhesse. " Jósa György 9] egyik legjelentősebb érdeme a család összes iratanyagának összegyűjtése, rendszerezése és a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának való adományozása volt. Hadd idézzük itt saját kezűleg írt feljegyzésének néhány részletét a levéltári letét elhelyezéséről: „Isten különös kegyelméből és végtelen irgalmass ágánál fogva ma, 1931. szeptember 12-én, a Boldogságos Szűz Mária nevenapján, egy régi vágyam teljesült. - Boldogult áldott szüleim írásban, élő szóval és végrendeletileg is meghagyták nekem, hogy családi iratainkat - eredeti és Habsburg Rudolf által 1583. szeptember 27.-én kelt címeres nemes levelünket, családi képeinket, miniatüreinket s más családi ereklyéinket a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárába helyezzük letétbe. Eveken át tartó készülődés, régi kereszt és halotti levelek beszerzése, minden ősatyám és ősanyám arcképének megszerzése, összeállítása, csoportosítása, nemesi levelek, egyéb okmányok lemásolása és hitelesítése volt szükséges. Midőn mindezek együtt voltak, előkerestem Édes Mamám nagyatyjának mádi Kovács Mihály egy ősrégi /:! 780/90-bői való:/ nehéz tölgyfaládáját és azt használtam fel erre a célra. A ládát újra átpácoltattam, kívül letisztítattam. A láda sarkai gyönyörű és díszes sarokvasalással vannak ellátva, melynek apró kis nefelejtset ábrázoló szögecskékkel vannak leszögezve. A ládán köröskörül és oldalt vaspántok vannak, két oldalán masszív fogantyúkkal s elöl egy kis ajtószerű zárral, mely körül ékes vasalás van. A závár mellett egy szorító pánt, mely lehajtva egy gömbölyű ékbe illesztődik, s ezen van a lakat, melynek különleges zárjára régi lakatos cégek mondták, hogy „ ilyet még nem láttak".
