Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Jósa Mihály és leszármazottai a 19. század végéig

zsebpénzt és sok segítséget is. De segélyt kapott tőlem is - sőt extra intézeti uniformisát is én fizettem ki s azontúl tőlem sok apró pénzajándékot s első évben karácsonykor egy egy antik kézelő gombkészletet. Tiszthelyettes és hadnagy korában egy Berényi Sándor nevü pénzembernél Édes Atyámmal, - de sokszor csak én egyedül - részére váltókat írtam alá, mert a pénzember egy cadetnak egy hadnagynak nem adott, megjegyezve: ,, egy kadet vagy hadnagy aláírása az nulla" azokon behajtani mit sem lehet. Grazi németnyelv tanulását is én tettem lehetővé midőn részére a saját nevemre 150 illetve 200 koronás váltó kölcsönt vettem jel, mit részletekben és sok felszólítás után - a pénzember által engem fenyegetve fizetett csak vissza... " Jósa György

91 tehát felállítatta a Nagykátán mind a mai napig meglévő síremléket. A megtervezéssel és a kivitelezéssel Sződy Szilárd szobrászművészt bízta meg. Az általuk 1935. február 17-én Budapesten megkötött szerződés pontosan meghatározta az emlékoszlop anyagát és megjelenítését (budakalászi mészkő, rajta szürke gránit tábla), az elkészítés költségeit és a szállítási díjat is. Sződy vállalta, hogy legkésőbb 1936. április 20-ig elkészíti a síremléket, és helyére állítva átadja azt. Munkadíját és egyéb költségeit 1300 pengőben állapította meg. A szobrász a szerződésben foglaltakat teljesítette, viszont azt Jósa György

91 elszámolásából tudjuk, hogy a síremlék felállítása végül többe került, arra összesen 1525 pengőt fizetett ki. Ahogy kézzel, 1936. április 24-én írt elszámolásában olvashatjuk: „Ennyibe került áldottjaim síremléke - leborulva hálát adok a Mindenható Örök Istennek, hogy ezt a Kegyelmet nekem szegény gyarló embernek megérnem engedte ". Az ötödszülött fiú, dr. Jósa Béla

93 karrierje magasra ívelt. A központi államigazgatásban dolgozott, annak is a gazdasági területén. Kolozsvárott szerzett jogi doktori diplomát 1911. május 27-én, miniszteri titkár lett, később pedig az OTI igazgatója. Tudományos területen is alkotott, a Lajstromkönyv őriz olyan bejegyzéseket, amelyek rádióelőadásairól, megjelent publikációiról szólnak. 1929. október 10-én délután 5 óra 10 perckor a rádióban „A gazdasági szakoktatási intézmények tangazdaságairól" címmel tartott előadást, ami később nyomtatásban is megjelent. Miniszteri titkársága után, 1931-ben miniszteri osztálytanácsosi címet kapott (augusztus 24.). Állásából eredően sokat járt külföldön, a család őrizte az onnan