Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Jósa Mihály és leszármazottai a 19. század végéig

keresztlevél Alullroll ezennel hivatalosan bizonyítom, bogy c római balbolikus plébánia keresztellek anyakönyve lapjánál * azaz ezer száz -H kütel Az is igaz persze, hogy anyagi helyzete már korábban sem volt stabil, vagy talán éppen nagyapja ebbéli mentalitását, természetét örökölte. Például a Rákócziszabadságharc kezdetén, 1704. februárjában kénytelen volt 30 Ft-ot kölcsönkérni Zakovszky (Zarkovszky?) Ádámtól, mivel nem tudott készpénzben kifizetni egy ezüstből lévő, fövegre való forgódíszt. A kölcsön fejében szintén Túróc megyei birtokot, szántóföldet zálogosított el Zarkovszki (Zorkóc - ma Zorkovce, Szlovákia) falu határában.

177 A Rákóczi-szabadságharc után örökségén megosztozott testvérével, mint azt már korábban olvashattuk. Átpártolása után a Rákóczi-szabadságharc befejeztéig nem találjuk Szabolcs megye nemesei között a nevét, majd annak bukása után újra felbukkant e régióban. 1713-ban és 1718-ban is az ülnökök között találjuk.

I7S A későbbiekben neve eltűnt az iratokból, úgy tűnik, hogy itteni birtokait eladhatta. Ezt azért valószínűsítjük, mert István^ fiainak fejenkéti 5-600 holdnyi birtoka a teljes Jósaörökségből származhatott, azt kizártnak tartjuk, hogy testvére ilyen jelentős birtokokat egymaga tudott volna megszerezni. Katonaélete Istvánnal

4S ellentétben nem kötötte Szabolcs-Szatmár vármegyékhez, gyermekei sem ott születtek. A katonai pályafutása miatt csak későn, 1717-ben vette feleségül Belányi Máriát, aki egy fiút szült neki, Antalt-^ (* 1717 f 1814. április iv... bó napjáról a IfoTxHezók foglaltainak : ; í I 1 ' ll : ; í I 1 ' ll í j Z í j 1 1. í j 1 Sz < ! £££ ! * * 21. kép Jósa Antal keresztlevele 177 MOL P 1825 2. csomó 15. tétel, 1704. február 7. 178 SzSzBmLt IV.A.l. Protokollum 18. kötet, 164., 523. ff.