Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
A családi címer problémaköre
változást? Véleményünk szerint a megoldás az 1419-es oklevél hibás ábrázolásában keresendő. A későbbi címerkép készítője az eredeti képen a valósághoz képest roszszul, megdőlve ábrázolt keresztet ugyanebben a megdőlt helyzetben festette meg, de a madarat - mivel az ő címerpajzsa vízszintesen áll - függőlegesen, úgymond normális pozícióban. Erre talán az vezethette, hogy a józan ész is a madár karmába helyezi a keresztet. A Csák-nemzetség címerállataként aposztrofálható oroszlánt tehát nem találjuk az e nemzetségből 63. kép A vértesszentkereszti templom származó Kisfaludyak címerein. bejáratának oroszlánja Sőt, az 1419-es címeradományban részesülő Kisfaludy András sem helyezhető el a leszármazási táblázaton. Ebből a tényből Nagy Iván azt a következtetést vonta le, hogy a Kisfaludy család tévesen használja a madarat ábrázoló címert, mivel azt Zsigmond király egy másik hasonnevű famíliának adományozta. Ez a megállapítás azonban felvet néhány kérdést. Először is: hogyan került a birtokukba, miért nem maradtak a saját eredeti címerüknél? Mert kellett lennie címerüknek 1419 előtt is, ez nem kétséges. Az 1526 előtti címereslevelek 83,4%-a nemesember számára készült, és csak a maradék 16,6% volt nemesítéssel összekötött címeradomány 540 (ezt egyébként alátámasztja a Zsigmond-féle 1419-es oklevél szövege is, amelyből kiderül, hogy csupán címerbővítésről van szó egy már nemes Kisfaludy család részére. 541 ) A címeradományok első időszakában tehát az ősi jogon használt címerek megerősítése dominált. Az azonban könnyen elképzelhető, hogy a költőket is adó Kisfaludy csa540 Magyar Országos Levéltár címereslevelek jegyzéke, összeállította: Nyulásziné Straub Éva, MOL, Budapest, 2000., 6.p. 541 Nagy Imre: A Kisfaludyak czímeres levele, Turul 1884., 108.p. - „fratris suis condivisionalibus et generacionalibus nobilibus de eadem Kisfalud"
