Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
A Kisfaludyak ősei: a Csákok
Némileg bonyolódik a helyzet akkor, ha figyelembe vesszük a 13. századi krónikás hagyományaink információit is Előd és Szabolcs rokoni viszonyáról. Kézai Simon Előd fiaként említi Álmost, ennek fiát, Árpádot pedig értelemszerűen az unokájaként 8 . Győrffy György hosszasan foglalkozott a krónikák álláspontja közötti ellentmondás feloldásán, és arra a nézetre jutott, hogy a 13. századi krónikaszerző próbálta meg oly módon összeegyeztetni all. századi ősgesta adatait az Anonymus-féle önálló hagyományanyaggal, hogy az ősgestából származó kapcsolatrendszert - miszerint Előd fia volt Álmos - egybekovácsolta Anonymus információjával - ti. Álmos Ügek fia -, így hozván létre az Ügek fia Előd fia Álmos leszármazást 9 . Ezt az elméletet vizsgálva szembetűnik, hogy Szabolcsnak Árpádnál idősebbnek kellett volna lennie, ami igen nehezen képzelhető el annak ismeretében, hogy a honfoglaláskor milyen szerepet töltöttek be. A fentebbi probléma tehát úgy tűnik megoldhatónak, ha az Anonymusnál szereplő „Előd fia Szabolcs" kapcsolatot inkább „Előd unokája Szabolcs"ként értelmezzük. További két momentumot érdemes még kiemelnünk a középkori krónikáink által leírtakból. Az Anonymusnál szereplő 'Fertő tó' kifejezés nem a mai, az osztrák-magyar határnál elhelyezkedő tavat jelöli, hanem a régebbi korokban Fertőnek nevezett Velencei-tavat. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a Csákok ősi birtokai és szállásterülete a Vértes-hegység környékén húzódtak, a krónikaíró által vélt földrajzi elhelyezés tehát valósnak tűnik, megerősítve szavahihetőségét. A másik problémát az említett Csákvár okozza. Ezzel kapcsolatban annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a ma is létező település közelében sohasem állott kővár, ellenben minden további nélkül létezhetett ott egy földvár, mivel ezidőtájt a kővárak építése még nem volt jellemző. Ezen erősség történetéhez még egy adalék: Ákos mester krónikája szerint a várat András, Béla és Levente idejében a „magyarok közös tanácsára" lerombolták. Pauler Gyula szerint ez az esemény a németek 1051. évi támadásával hozható összefüggésbe, mégpedig a „felperzselt föld" taktikájának részeként. Ezen nézet ellen szól, hogy - mégha csak földvárról is van szó - egy erődített hely védelme akár Győrffy György: A honfoglaló magyarok települési rendjéről, Archeológiai értesítő 1970., 97. évf./2. - a továbbiakban Győrffy 1970 - 209.p. lábjegyzet - Kézai: „Árpad filius Almi filii Elad" 9 Győrffy 1970, 210.p.
