Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Alispánok és várkapitányok Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig

Ládonyi Miklós hasonnevű nagyapjának dédunokájaként, egyúttal leányági utódként tüntetik fel, tovább gyarapítva ezzel az általunk már megismert Ládonyi-leszármazottak körét (lásd a XX. számú leszármazási táblát). A hírneves Ostffy-nemzetség sarja 1602-ben azért indított keresetet, hogy néhai Ládonyi Miklós birtokaiból osztályrészt kapjon.

245 Az ügyben viszonylag hamar döntés született, és Tevelyné Nemesládonyban, Mihályiban, Agyagoson, Gyórón, Székáson, Szentandráson és Linkóháton is birtokhoz jutott. Bár erre vonatkozó adatunk nincs, mégis majdnem biztos, hogy Balázs^ áll a döntés felülvizsgálatára vonatkozó kérelem mögött, amelynek eredményeként Sopron vármegye ítélőszéke a királyi kúria döntését kérte. A másodfokú határozat megsemmisítette az első ítéletet, és - Tevely Péterné kérelmét elutasítva - meghagyták Kisfaludy Balázst a Ládonyi-jószágok birtokában.

246 Balázs

g6 egyre több feladatot kapott a vármegyétől, így érthető, hogy saját ügyeire kevesebb ideje jutott. Emiatt 1602-ben Mártson Balázs és Benkő István boldogasszonyfalvai lakosokat bízta meg azzal, hogy kezeljék vagyonát, borát pedig „jámborul és igazan be szolgáltassák".

247 Egy évre rá mégis újabb perbe keveredett, amikor hat vadosfai (ma Mihályitól keletre, Győr-Moson-Sopron megye) közbirtokos - Csögley János, Alsószelestey Ádám, Dózsa Imre, Szoproy István, Darázs Boldizsár és 14. kép Az 1600 körül a Kisfaludyak birtokába került mihályi Ládonyi(később Dőry-) kastély 16. századi saroktornya MOL P 430/5. cs., 1602/4. MOL P 430/5. cs., 1603/5., 1605/1. MOL P 430/5. cs., 1602/2.