Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Elöljáróban

problémát a családnév viszonylagos egyszerűsége, és ebből következően több, egymástól távoli földrajzi területen való felbukkanása jelentette. Míg a Csákok leszármazási tábláinak felvázolását és a Csák-nemzetség különböző ágainak összekötését a korabeli utalások és információk igen csekély száma, valamint a nemzetség nagyfokú szerteágazottsága akadályozta meg, addig a Kisfaludy család történetének pontos rekonstruálását éppen a 'Kisfaludy' név geográíiailag szétszórt felbukkanása gátolta. Mivel jó néhány olyan névvel találkozhattunk a források tanulmányozása során, amelyek a meglevő családfán nem helyezhetőek el, jó okunk volt feltételezni, hogy az ország területén több, nevében egyező, rokoni kapcsolatban azonban egymással nem álló Kisfaludy család létezett. Eme gondolat mellett szólt az is, hogy a hasonló nevű famíliák közül némelyek a Dunántúlon, némelyek pedig az egykori Gömör, Nógrád és Kishont vármegyékben - részben a mai Szlovákia területén - bukkantak fel. Más helyzetértékelésre adott okot az a tény, hogy a 'Kisfaludy' néven ismert családok címerei valamilyen fokon rokoníthatóak egymással vagy a Csáknemzetség ősi jelképeként számon tartott oroszlánt ábrázoló pecsétekkel, melyeket egykoron a Csák-leszármazottak használtak (a családi címer kérdésével e munka utolsó fejezetében bővebben foglalkozunk majd). A könyv címében szereplő Kisfaludy családon a Dunántúl nyugati-északnyugati részén élő, a nagyhírű költőket - Kisfaludy Sándort és Kisfaludy Károlyt - is adó famíliát kell érteni, így a záró fejezet kivételével csak és kizárólag azon forrásokat fogjuk felhasználni, amelyeknek szereplői biztonsággal beilleszthetők a családtörténetbe. A munka alapját a Magyar Országos Levéltárban „A Kisfaludy család levéltára" címen őrzött sok ezer oklevelet kitevő forrásanyag szolgáltatja. Különösen érdekes és értékes a család történetének Mohács előtti korszakát bemutató, mintegy 1000 oklevél, melyek közül körülbelül kéttucat a tatárjárást megelőző évtizedekből, a legkorábbi pedig még Imre király idejéből, 1198-ból származik. Az okleveles anyag ilyetén gazdagsága meglehetősen ritka a családtörténet műfajában, okaként Nagy Imre - a Kisfaludy család eredetének és korai történetének egyik legjelentősebb kutatója - a família tagjainak életmódját emelte ki, azt a jellegzetességet, hogy elsősorban birtokaik rendezgetésével, gyarapításával, no és persze töménytelen birtokperrel foglalkoztak, nem pedig a katonáskodásban