Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
A Kisfaludy család a vegyesházi királyok idején
Miklós 3 ispán 1239-es végrendeletére, amelyben leányaival kapcsolatban úgy rendelkezik - nevük említése nélkül -, hogy őket bátyjaik és anyjuk házasítsa ki tisztességesen. Valószínűleg a 13-14. századi családtagoknak is voltak tehát leánygyermekeik, csak éppen a korabeli jogszokások miatt nem tartották fontosnak megemlíteni nevüket, talán azért sem, mert az ő utódaik már egy másik család nevét fényesítették - vagy éppen feketítették be. A legkisebb testvérről, Jakabról 30 az oklevelek parvus, azaz „kicsi"ként emlékeznek meg, nyilván életkorára utalva. A leggyakrabban Antal 28 nevével fogunk találkozni, ő ugyanis rendszeres résztvevője és egyúttal elsődleges megszenvedője lesz a rövidesen bemutatásra kerülő családi viszályoknak. Feleségének csupán keresztnevét hagyományozták ránk az iratok: Veronika. A család neve 1400-ban kerül újra elő, amikor a Mihályi család tagja, Linkóháti János 33 mester, Ugrin Miklós nevű testvérével, továbbá Molnár György és Imre nevű familiárisaival hatalmaskodott Kisfaludy Lőrinc birtokán, megölvén többek között egy barmot is. 144 (A ,,'Linkóhát" családnév a Mihályi mellett lévő Linkóhát birtokára utal, és a Mihályi család tagjainak megnevezésekor elég sűrűn és teljesen következetlenül fordul elő, valószínűleg azért, mert a legtöbb családtag rendelkezett némi hányaddal az említett jószágból). Az eredeti latin szövegben szereplő „unam cum suo fratre" kifejezés szinte kikényszeríti a felismerést: Jánosnak^ és Ugrin Miklósnak volt még egy, Nagy Imre által nem jelzett testvére. Nevét is ismerjük egy 1411. április 8-i oklevélből: László 3] . 145 Lőrinc ]5 birtokának pusztítása ezzel az esettel nem ért véget, már 1402-ből ismét arról értesülünk, hogy Kisfaludy úrasszony, az időközben elhunyt Lőrinc |5 özvegye, panaszt tett a vármegye alispánjánál a Mihályiak ellen. 146 Ezzel hosszú évtizedeken át tartó pereskedés vette kezdetét, amely csak 1438-ban ért - legalábbis átmenetileg - véget. Addig azonban még számtalanszor forrt a levegő a Kisfaludyak és atyafiságuk körül. Sopron Oki. tár I. 540.p. - „.. .magister Johannes filius Dominici de Linkohata una cum suo fratre Ugrón nominato et suis familiaribus Georgio et Emerico dicto Molnár... in possessione sua (ti. Kisfaludy Lőrincé) Kisfalud vocata unam suam pecudem interfecisset..." Zsigm. Okit. III. 139.p./331.sz. Hercegh. R. Frigyes O. S. B.: Sopron vármegye története a Hunyadiak korában - a továbbiakban Hercegh - 28.p.
