Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludy család a vegyesházi királyok idején

7. térkép Az 1391-98-as birtokper tárgyát képező jószágok (Csaplár, Celun, Bókod, Kendertó) Nyéki Balázs és Zámori István ekkor perbe hívta az említetteket, majd bemutatták nekik Zsigmond király 139l-es adománylevelét Csaplár, Celun, Bókod és Kendertó birtokáról (7. térkép). Pál

20 és társaik viszont előadták, hogy fenti birtokok őket illetik, és ennek igazolására benyújtottak tíz oklevelet, többek között Miklós

3 ispán első, 123l-es végrendeletét, Miklós fiainak 1255. és 1278. évi birtokosztozását, illetve az előzőekben ismertetett 1336. március 17-i, 1366. december 20-i, 1381. július 25-i, 1383. november 30-i és 1383. december 13-i keltezésű okmányokat.

137 Válaszképpen az ellenfelek az ítélethozatal elhalasztását kérték, majd az újonnan kinevezett országbíró, Pásztói János előtt tagadták, hogy Pál^

0 valóban Miklós ispán leszármazottja lenne.

138 Pál

20 ezt követően ismét bemutatta okleveleit, és kijelentette, hogy ő Csák nembeli Miklós

3 ispán harmadik fia, János

6 gyermekének, Domonkosnak az unokája. Elmondta továbbá, hogy Kendertó birtokot régebben Csesztregnek nevezték (ezen a néven szerepel is Miklós

3 végrendeletében), és az ottani Kendertó nevű halastóról nyerte új nevét. Végül arra hivatkozott, hogy Darabos János nem nemesi jogon, hanem mint nőrokonuk fia jutott kendertói birtokához, így halála után az nem a királyra Zsigm. Okit. I. 581.p./5282. sz. Turul 1896/2. 60.p.