Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludyak ősei: a Csákok

nyozni. Ezek a következők: a nemzetségével közösen birtokolt vértesi erdő,

59 Bókod, Kereki, Csákvár, Tabajd, Kér, Vaja, Celun, Orond, Hód, Csesztreg, Zimány, Székaszó v. Szekcső, Vinga és Suous. A felsoroltak közül Csesztreg, Zimány és Székaszó Temesben, Hód Csanád, Vinga pedig Arad vármegyében feküdt, Suous elhelyezkedése ismeretlen.

60 A többi jószág Fejér vármegyében volt. Mint a végrendelet mondja, „hic quindecim loca filiis meis in communi dimitto", vagyis ezeket a birtokokat az ispán fiai közös birtoklására hagyja.

61 A tizenöt falu és földbirtok holléte után Karácsonyi János is kutatott. Szerinte Bókod, Csákvár, Tabajd ma is létező helységek Fejér megyében, Orond és Vaja ma puszták Csákberény mellett, Celun Bodajk és Igar közé esett, Hód beleolvadt Hódmezővásárhelybe. Csesztreget Torontál vármegyébe helyezi, Törökbecsétől keletre (itt eltér Győrffy Györgytől, aki szerint Csesztreg nem más, mint a 14. századi családi oklevelekben sűrűn előforduló Fejér vármegyei Kendertó; az ő véleményének igazát erősítik meg azon iratok, amelyekben a Csákok utódai azt bizonygatják, hogy Kendertó régebben Csesztreg néven az ő kezükben volt),

62 Székaszót pedig Temes vármegyébe (ma: Románia).

63 A testamentum szintén a fiúgyermekek közös tulajdonára bízza Ecsert, amelyet még Ugrin

2 érsek nyert perrel egy préposttól,

64 és ugyanígy tesz Vértesudvarhellyel, amely - Ecserhez hasonlóan - a vértesszentkereszti monostor közelében feküdt. Utóbbi esetében azonban kikötötte Miklós

3

, hogy az Udvarhelyen lévő épületeket a magyar jogszokásnak megfelelően a legifjabb fiú, azaz - ekkor még - Lőrinc, kapja.

65 Többi birtokát a főúr két részre osztotta fiai között. Izsák

4 kapta Bodajk kétharmadát, Balinkát, Mihályit, Kázmért és Petlendet, míg Lőrincnek,, jutott Bodajk maradék része, Vinér, a Fejér vármegyei Gút, a zamárdi szőFejér III/2. 227.p. - „...prima terra in silva Wertus, que communis est cum cognacione meo..." Karácsonyi 332.p., Turul 1896/1. 5.p. Fejér III/2. 227-230.pp. Zsigmondkori Oklevéltár - a továbbiakban: Zsigm. Okit. - I. kötet, összeállította Mályusz Elemér, Budapest, 1951., 581/5282. sz. oklevél Karácsonyi 332-333.

pp. Turul 1896/1. 5.p., Karácsonyi 333.p. Fejér III/2. 227-230.pp.,Turul 1896/1. 5.p., Karácsonyi 333.p. - „...Wduorhel, sed edificia vei cetera necessaria, qui super eo sunt, ut mos est in Hungária, iunior habebit..."