Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludyak ősei: a Csákok

fiának fogadta, adoptálta Miklóst

3

: „Ugrinus ... cuius fráter in filium adoptatu comes Nicolaus de genere Chaák".

41 Miklós

3 pályafutásának első ismert eseménye 1212-ből datálódik, ekkor - mint királyi kiküldött - ő iktatta be Szentgyörgyi Seböst három földterület birtokába.

42 Ebből is láthatjuk, hogy nem az egyház kínálta utat kívánta bejárni, hanem a király szolgálatában, az uralkodó tisztségviselőjeként próbált karriert csinálni. Ennek a pályaképnek legfontosabb állomásait mindenképpen a különböző ispáni címek elnyerése jelentette, először 1214-ben komáromi, majd 1222 és 1224 között csanádi, 1229-ig bihari,

43 végül 1230-ban pozsonyi ispán lett.

44 Mint látni fogjuk, a II. András uralkodását jellemző adományozásokból ő is bőségesen részesült, s bár ezek jelentős részét Béla herceg - a későbbi IV. Béla - nem sokkal később visszavette, mégis elvitathatatlan Miklóstól

3 az a „dicsőség", hogy a Csák-nemzetség ezen ágának (amelyet a genealógiai szakirodalom Kisfaludy-ágként ismer) birtokai az ő áldásos ténykedése alatt érték el legnagyobb kiterjedésüket. A már említett birtokvisszavételek után - adataink alapján, helyesebben szólva a további közéleti szereplésre vonatkozó információk hiányából következtetve - valószínűleg visszavonult a politikai pályától, és birtokai gyarapításával, rendezgetésével, valamint újabb gyermekek nemzésével „foglalkozott". Két felesége közül az első egy görög nemes hölgy volt, tőle született Izsák

4

fia 1210 körül (akinek neve is a görög kapcsolatot sugallja), második neje pedig egy francia úrnő, aki feltehetően II. András második nejének, az auxerrei és namuri gróf, Pierre Courtenay leányának, Jolanta királynénak a kíséretében jött Magyarországra 1213-1214 táján.

45 Utóbbitól három fiúgyermeket ismerünk név szerint, de az oklevelek arra vallanak, hogy 2-3 lánya is született 1231 után.

46 A kor felfogását, 41 MOL P 431/5. cs. 42 Fejér III/L, Buda, 1829., 125.p., Karácsonyi 330.p. 43 Fejér III/l. 153-163, 393-396.pp., H. O. V. ll.p., H. O. VIII., szerk.: Nagy Imre, Budapest, 1891., 2l-25.pp., Wenzel Gusztáv: Árpádkori Új Okmánytár - a továbbiakban Wenzel - I., Pest, I860., 196-197.pp. 44 Fejér III/2. 254.p. 45 Bertényi Iván - Gyapay Gábor: Magyarország rövid története, Maecenas kiadó, Budapest, 1997. - a továbbiakban: Bertényi - 83.

p., Hervay 123.p. 46 H. O. I. 22.p., Wenzel VIL, Pest, 1869., 92.p.