Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A családi címer problémaköre

díszített Kisfaludy-címerhez hasonlóan itt is csücsköstalpú pajzs kék mezejében lévő zöld hármashalommal állunk szemben, amelyet ugyanúgy nyitott sisak és azon heraldikai aranykorona díszít. A sisaktakarók színei pontosan megegyeznek a Nagy Iván által közölt címer sisaktakaróinak színeivel: balról vörös-ezüst, jobbról kék-arany. Eltérés csak két - igaz, döntőnek tekinthető - téren jelenik meg: sisakdíszként fészekben fiókáit vérével tápláló pelikán látható, aki mellét csőrével felhasítva juttatja táplálékhoz kicsinyeit, 65

. kép A Kisfaludy-címer Nagy Iván által a pajzs főalakja pedig nem madár, ismertetett változata hanem oroszlán. A Siebmacher címerkönyv e címert a Gömör megyei Kisfaludy családnak tulajdonítja, mondván, hogy a madaras címert használó Kisfaludyakat nem kötik rokoni szálak a gömöriekhez.

543 Ez könnyen elképzelhető, hiszen a középkorban számtalan 'Kisfalud' nevű település létezett. Kutatásaink során többször is rábukkantunk egy Gömör-Kishont és Nógrád vidékén élő Kisfaludy családra, akik többek között egy Gortvakisfalud nevű faluban rendelkeztek birtokokkal, és Gömör-Kishont vármegye életében hasonló szerepet töltöttek be, mint a dunántúli Kisfaludyak, azaz alispánok, szolgabírók kerültek ki soraikból.

544 Találtunk egy olyan adatot is, amely 1679-ben Bereg vármegye alispánjaként említ egy Kisfaludy György nevű embert.

545 Ugyancsak az ország északkeleti negyedében, a Nógrád vármegyei Kiskotroczó 1542. évi adólajstromát szemlélve olvasSiebmacher címerkönyv IV/15. 313.p. Dr. Mihályfalusi Forgón Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai, Méry Ratio kiadó, 1997.,360-361.pp. Magyar Nyelv. XXXV. évf., szerk.: Pais Dezső, Budapest, 1939., 327.p.