Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludy család sorsa a kiegyezéstől napjainkig

nyelték, és 1917-ben előléptették főhadnaggyá. A világháborút egy géppuskás század parancsnokaként fejezte be. Az ütközetek során tanúsított helyállásáért III. osztályú katonai érdemkeresztet, bronz katonai érdemérmet (Signum Laudis), valamint több, alacsonyabb rangú kitüntetést kapott. Hazatérése után nem maradhatott sokáig otthon, mert 1919-ben a Tanácsköztársaság vörös terrorja elől menekülni kényszerült az ausztriai Feldbachba. 1919 augusztusában tért haza Magyarországra a Horthy-féle Nemzeti Hadsereg főhadnagyaként. A trianoni diktátumot követő haderőkorlátozások következtében átkerült a vámőrséghez - ez a 53. kép Kisfaludy Móric unokái, szervezet szolgált az engedélyezett Károly és Aurél létszámon felüli katonaság „elrejtésére"-, ahol 1926-ban századossá léptették elő. Ezután rohamosan kezdett emelkedni a ranglétrán, 1937ben (a törzstiszti tanfolyam elvégzése után) őrnaggyá nevezték ki, és a 14. (Dobó István) m. kir. honvéd gyalogezred nehézfegyver századának parancsnoka lett. 1941-ben a győri 16. m. kir. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnokaként alezredesi rangot kapott. 1943 augusztusában ezredessé léptették elő és az orosz frontra került, ahol az 5. tartalék hadosztály részét képező székesfehérvári 44. m. kir. honvéd gyalogezredet irányította. 1944 őszén Varsó mellett állomásozott, amikor a londoni emigráns kormány által irányított lengyel Honi Hadsereg felkelést robbantott ki a német megszállók ellen. A magyar alakulatok - a két nép között fennálló évezredes jó kapcsolatnak megfelelően - semlegesek maradtak, jóindulattal viseltetve a felkelők iránt. Ennek egyértelmű bizonyságát adják a korabeli lengyel és magyar beszámolók. Az 5. hadosztály parancsnokát,