Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Karddal és tollal a haza szolgálatában

ám János,,

r nem tudott további ' 225 segítséget nyújtani, mivel alaposan rájárt a rúd ezekben az években. Leveleiből kiderül, hogy a jég elverte a szőlőt, így a szokásos 6-700 helyett mindössze 39 akó bora lett, ráadásul a gabonát még a harcok idején elvitték a császáriak, a házát meg szétlőtték a magyarok, sőt ő maga is megsebesült.

521 Móric. kiszabadulásában Bogyai Lajos Zala vármegye császári-királyi megyefőnöke is szerepet játszott kapcsolatai és befolyása révén,

522 és a honvéd alezredes 1850 nyarán hazatérhetett szeretteihez Sümegre. 1867-ben elvállalta Zala vármegye főcsendbiztosi tisztét, egy év elteltével azonban lemondott, és élete végéig visszavonultan élt. 1893. július 10-én halt meg végelgyengülésben. 1905-ben exhumálták, és méltó sírhelyet kapott közvetlenül a temető bejárata mellett, ahol ma is nyugszik. Sírja fölé az eredetileg Szegedy Róza nyughelyét jelző obeliszk került. A Sümeg és vidéke 1905. augusztus 27-i kiadásában számol be az exhumálásról: „A sírásók a megnyitott sírból kiemelték az érckoporsót, ezt aztán felnyitották, s a hulla arányosságait konstatálták. Az ezredes ősz haja, szakálla még ép volt..." 523 Egy kései leszármazottja szerint azért lett élete vége felé olyan zárkózott és mogorva, mert képtelen volt feldolgozni és elfogadni a kiegyezést. Hogy valóban így volt-e, 44. kép Kisfaludy Móric honvéd alezredes sírja a Kisfaludy család sümegi sírkertjében. A sírkertben vannak eltemetve felesége és leányai, unokája, Kisfaludy Károly és felesége, Szegleth Gabriella, valamint dédunokája, István is 1 MOL P 431/4. cs. (1850) Miklósi 47.p. 3 Miklósi 174.p.