Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Kisfaludyak Rákóczi seregében: a család 18. századi történetének kiemelkedő alakjai

- némileg érthetetlen módon - kijelölt feladatra, Simontornya védelmének irányítására. Az eredeti szöveg nemcsak nyelvezete miatt érdekes, hanem mert homályos utalás van benne arra, hogy esetleg Kisfaludy

134 valamelyik rosszakarójának keze volna a nem sok sikerrel kecsegtető megbízásban (mivel Bezerédyt említett árulási kísérlete miatt még 1708ban kivégezték, talán Béri Balogh Ádámról lehet szó, akivel szintén nem volt felhőtlen a viszonya): „...oly állapotra kíván Excellentiád applicálni [utasítani], az ki elsőben nem engem illet, másodszor, nem lévén professióm [itt: szakterületem, feladatom], sohasem tanultam, se láttam, annyival is inkább nem experiáltam [tapasztaltam]... Elhitettem, kegyelmes nagy jó uram, magammal: valaki azt Excellentiádnak persvadeálta [itt: bemagyarázta], nem kívánta jómat, sőt elitül jogvást keresett böcsületemet, életemmel együtt akarja fogyatni; hogy az én inhabilitásom [alkalmatlanságom] által vesztessék el azon praesidium [ti: Simontornya]; magam holtig való gyalázatomra s famíliámnak nagy prostitutiójára [itt: romlására, szégyenére] fordulna az nemes magyar haza előtt"

406 A következő levélben a Szigetvárban őrzött kuruc rabok kicserélését szorgalmazta, mondván: még így is marad elég labanc rab Rákóczi csapatainak kezén. Néhány nappal később, július 24-én írt levelében hadai szétesésének okait feszegette, a megfelelő gyalogság hiányát emlegetvén, mint Körmend visszavételének fő akadályát: „Hogy az katonám megszélyedt: nem csudálom, mert hazájában levén az ellenség, mikor szomszédját égette, minden órán magára is várta azon veszedelmet; azért is feleségén, gyermekén s kisded értékén kapdozott." 407 A három említett levél olyan gondokról számol be, amelyek végigkísérték a Rákóczi-szabadságharcot, különösen a megfelelően képzett és felszerelt reguláris gyalogosegységek csekély száma és a katonák lelkesedésének ébrentartása sorolható ide. Még egy 1709-ből származó levélről érdemes említést tenni, amelyben Eszterházy panaszkodik Bercsényihez a két Kisfaludy brigadérosról. Györgyről

]41 azt írja, hogy „megunatkozván a hadi szolgálattól... öreglegénységére nézve, beteges is lévén" már nem mutat túl sok lelkesedést. László

]34 pedig, „miúltátúl jogvást brigadérosi functióval bír, mindinkább betegeskedik".

408 Persze, nem csoda, hogy a mezei hadak uo. 362-363.

pp. uo. 381-383.pp.