Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)
A szabadságért harcoltak
Ezért is érthetetlen az az ismeretlen személytől fennmaradt levél, mely a Sáros vármegyei Semseyeket hazafiatlanoknak tünteti fel. A Tamáslaki tüzérszázadoshoz intézett levélben az ismeretlen a következőket írta: Hier ist ganze Szechysche und Semseysche Familie - ausgenommen deinen Bruder und Gyula, den Sohn von Ignatz, - schwarzgelb, sowie beinahe das ganze Comitat. Wie der Dembinszki hätte nach Sáros kommen sollen, sind gleich Szechy Imre, Eugen, Franz, Lucian und Kaiman dann Hedry Ernest, Roskoványi Gábor, Fejérváry István - aber nicht... obwol auch er schwarzgelb ist - Bornemissza Gábor, Semsey Albert, Vincze Vilmos, mit 60 Indiwiduen nach Gallicien ausgewandert. 118 Majd a levél végén: Ich hab dir vergessen zu schreiben, dass mich Semsey Robert, Eugen, Imre und Antal beim Hedry, als er noch k. Kommissär war, angeklagt haben als einen Baricadeur, der das Volk gegen den König aufgehetzt hat. Aber ich hab die Lüger gestraft. A levélíró által említett Semseyek közül Albert bizonyíthatóan nem volt Habsburg-párti, és a korábban említett Károly, Kálmán, Alajos, Tamás mellett a szabadságharc főhadnagya volt Semsey Adolf (Andor) (282) , Semsey László és rádi Suller Kata fia, aki 1832-ben a Sáros vármegyei Demétén született. 0 a feldunai hadtestben a 60/1. gyalogezred főhadnagya volt, de Besztercebányánál fogságba esett. A Semsey családfán nem szerepel, de a család tagja az a semsei Semsey András is, aki 1820 körül Komlóskeresztesen született. Apja Semsey Lajos Sáros megyei kisbirtokos volt. A forradalom kitörésekor őrmester volt a 12. huszárezrednél, majd július elejétől az alakuló honvéd tüzérség szekerész hadnagyaként vett részt a délvidéki harcokban. 1849-ben századosi rangban egy hatfontos lovasüteg parancsnoka a bácskai, illetve a IV. hadtestnél. Április 28-án a szőregi ütközetben és Szenttamás bevételénél tanúsított bátorságáért 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. A szabadságharc után régi ezredéhez sorozták be, de már 1852-ben leszerelték. 1853-ban szervezkedés vádjával letartóztatták, majd bizonyítékok hiányában szabadon engedték. Az ötvenes évek végén megyei kiadó volt Nagykállón." 9 118. V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára III. (az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai XXXI. , Budapest, 1955). 367-369. 119. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. (Zrinyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988). 540.
