Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)

A ma is virágzó köznemesi ágak

48. kép. Semsey-kastély Demétén (ma Demjata, Szlovákiában) tanúsága szerint 1885ben Zemplén vármegye közgyűlése alszámvevőnek választotta meg.

82 E pályafutás végére egy másik jegyzőkönyvi bejegyzés tesz pontot, s ad egyúttal tökéletes magyarázatot Sándor fiának, Zsigmondnak a sorsára. Az 1046/23401. számú irat „Semsey Sándor nyugalmazott vármegyei alszámvevő segély iránti kérvénye" a következőket tartalmazza: A törvényhatósági bizottság méltányolva azon körülményt, hogy Semsey Sándor, volt vármegyei alszámvevőt a m. kir. pénzügyminiszter úr magas életkorára való tekintettel átal nem vévén ő az 1902. évi III. t: ez: 14.§. alapján kénytelen volt nyugdíjba menni. Mely nyugdíj tekintve, hogy szolgálati ideje csak 18 év, az eddig élvezett fizetésének majdnem felét teszi ki, úgy hogy jövedelmének, elveszítvén még a lakbérjárandóságát is - magas appanázsa folytán, tekintve számos tagból álló családját, csaknem nélkülözéseknek néz elébe, részére a vármegye segély alapból 300 koronát az az háromszáz korona segélyt megszavaz. Utasítván a vármegye alispánját, hogy ezen összeg nevezettnek jelen határozat felsőbb helyen leendő jóváhagyása után a szegény alapból utalja ki. Jelen határozat a 125000. sz. B. M. rendelet 155.§.nak megfelelően 49. kép. Semsey-kastély Saczán (Szlovákia) 82. BAZMFL: Közigazgatási jegyzökönyvek 1885.