Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)
Dr. Semsey Andor, a mineralógus mecénás
1902-ben a főrendiház örökös tagjává nevezte ki 56 , 1909-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat közgyűlése neki ítélte a Szily Kálmán-emlékérmet. Semsey Andor 1923. augusztus 14-én, életének 90. évében hunyt el, és Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 57 . Végakaratában úgy rendelkezett, hogy a hitbizományi birtok kivételével minden vagyonát tudományos és kulturális célokra fordítsák. 58 A késői utókor, különösen a második világháborút követő évtizedekben nem ismerte és emiatt nem is értékelte méltóképpen Semsey Andor munkásságát. 1957-ben, amikor az Elet és Tudomány című folyóiratban megjelent Tasnádi Kubacska András méltató cikke, Veres Péter balmazújvárosi születésű népi író a következő levelet küldte a szerkesztőségnek: Kedves Barátaim! Nagy érdeklődéssel de még nagyobb meglepetéssel olvastam a lapban a Semsey Andorról szóló cikket. Én tudniillik ott születtem, ott nőttem, ott dolgoztam és mondhatni ott jutottam az öregedésig a balmazújvárosi Semsey birtokon, de mindezt soha nem tudtam. Arról hallottam, hogy sokat áldozott dr. Semsey Andor tudományos célokra, de hogy ilyen nagy jelentőségű munkát végzett volna, arról egy szót sem tudtam. Még a Falusi Krónikát is úgy írtam meg, hogy a Semseyek történetének ezt a részét nem találtam meg semmiféle helyi anyagban. A nép se tudott róla. Mi magunk cselédek, napszámosok, részes aratók voltunk a Semsey birtokokon, mégse hallottunk róla. Igaz, hogy inkább a nagybérlőknél szolgáltunk, mert 1919 előtt a 38600 holdas hitbizomány bérbe volt adva a Lichscheinoknak, B ley ereknek, Fürstnek stb. és mi azoknál arattunk 14-ik részért. A grófot pedig szidtuk, amiért nem a parasztoknak adta bérbe a földjét. Még azt se tudtuk és nem is értettük, hogy miért grófok a fiatalok s miért csak dr. Semsey Andor az öreg úr. Ez is mutatja, hogy milyen rettentő távolság volt a nép és a vezető osztályok között. De azt is, hogy milyen ocsmány, aljas volt az a politika és az a bulvársajtó, amely az ilyen tényeket nem mondta el a népnek, csak a Haverda Mária ügyeit írta meg. No de hagyjuk, éppen 56. Szerencs János: A Főrendiház Évkönyve. II. évf. (Budapest, 1902). 94. 57. OSZK Plakát- és Kisnyomtatvány tár, Gyászjelentés 58. Eredeti végrendelete a Földtani Intézet Múzeuma tulajdonában, másolat BUM 95.23.1-2.
