Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Üzetés, elletés

tiszta ruhával elkötötték azt a hasfaltól egy araszra. Leginkább ideges üszőnél fordult elő, hogy állva ellett, lefektetni nem tudták. (M. L.) Ellés után főleg arra kellett vigyázni, hogy az első tej nehogy benne maradjon a tehén tőgyében, s hogy a borjú a tehén mindegyik csecsét kiszopja. Amit az ki nem szopott, ki kellett fejni. Ha az első tejet nem fejték ki, az „belekelt" a tehén tőgyébe, „elnyűtt" és abból a csecsből több tejet nem adott. Ezt a tejet nevezték „röcstéj"-nek. Az ellés után egy-két nap múlva a tehén mehetett a gulyára. A kisborjú maradt az anyjával. Ha attól elmaradt az anyja megvárta, s hamarosan utolérték a gulyát. (M. L.) A juhnyájaknál a juhászkezdet október elseje volt, akkor kezdődött a következő évi szaporulat biztosításához az üzetés. Az október eleji üzetésből lettek a „Mátyás-napi" (február 24.) bárányok. A juhok az üzetéstől, gyakran december 14-től 21 hétre, február 20-ig ellettek. Az űzetés idején a nyájat igyekeztek a legjobb legelőn tartani, hogy „mozduljon fel" bennük a vér. 100 birka üzetéséhez 2-4 kos kellett. A kosok Mihály-naptól egy hónapig voltak a nyájjal, ez alatt abrakoltatták őket. Nagy falkánál nem nézték, hogy melyik juh űződött, de amelyik anyának való birka két évig is meddőnek bizonyult, eladták vágni. Hogy melyik juh „csirameddő", abból látták, hogy három-négyszer is üződött. A ilyen juh csak a kost használta ki, s névnapra, keresztelőre levágták. (EJ.) A szaporulat függött a kosok minőségétől. Ha azok soványak voltak, abrakoltatták őket. (E. J) Az elletés legkedvezőbb ideje tehát a február volt. A juhok még bent voltak a jászlon. Ilyenkor a juhásznak arra kellett figyelni, hogy ellés közben az anya hüvelye elő ne jöjjön. Ennek a következménye lehetett, hogy az anya a fiát nem fogadta el, s az a gyenge tartás miatt elsatnyult. A juhot ilyenkor timsós vízzel mosogatták. (N. F.) 1950-ben az Állami Gazdaságban egy évre két elletést ütemeztek. 247 darabból álló nyájban csak 110 anya ellett. A hasas juhot naponta csak egyszer, amelyik nem űződött, azt kétszer fejték. A juhok korát azok fogainak állapotáról állapították meg. Mikor a nőstény birka betöltötte a 3 évet, ereszthették rá a kost. (P. M.) Az üzetésre a február elejét tartották legjobbnak, így az ellés Mihály-nap (május 8.) körül volt esedékes. Ez kedvező volt az anyára, mert az idő már enyhe, a mező kizöldült, az anyák tejelő képessége megnőtt. Mindez a bárány növekedését segítette. Ha jó volt a birka, nyáron is felűződhetett, mert a tallón ősszel, az ellés idején legjobban „uíresedett" Az ellés általában február 10-tőI március derekáig tartott. A juhoknak ez időben több abrakot, főként répát adtak, hogy az anyának több teje legyen. Szénát is kaptak, de csutkát nem, mert attól a fias „orrára esett volna". (CI. I.) Mihály-napkor (szeptember 29.) vagy október 1-én a legelőről hazahajtották a kosnyájat a tőkegazdához, ott a nyájat szétszedték, minden gazda hajtotta haza a maga állatait, ami után a kosok a következő tavaszig az anyajuhokkal voltak. A kos pásztornak azért volt kevesebb a fizetése, mivel kevesebb ideig őrizte a nyájat. Ezután, 4 91 *