Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Elhullott állatok, tiltott vágások

betegnek a birka. A juhász a maguk számára valóban nem a legrosszabb birkát vágta le, hanem a magáéból egy gyengét, s helyette azt a gazdáéból pótolta. A gazda akkor is megsejthette a pásztor csínytevését, ha a birkát leütötte, mert azt a bőre elárulta. (T. I.) Az alábbi népdal jól illusztrálja a fent elmondottakat: Egy-két napja, vagy tán három, Mióta a gazdám várom. Amoda jön szamárháton, Az lesz talán, amint látom. Jónapot, ídes bojtárom, Csak azt kérdem, van-i károd? Nincsen károm, de nem is lesz, Míg a falka kezemen lesz! Van-i húsod a tömlőbe, Vagy a vasfazíkba főve? Nincsen húsom a tömlőbe, Sem a vasedínybe főve, Van előttem legelőbe. Eridj, fogd meg azt a babust, A legszebbik rézkolompost, Kibe megvan tíz font faggyú, Két pokrócra való gyapjú. Vágjuk le a gazdájának, De ne mutassuk asztalának. Kutyám eszi meg a vírit, Húsával főzünk jó kását!

3

8 (O. G.) Ha a juh megdöglött, a fej és az aprólék a pásztoré volt, a hús és a bőr a gazdáé. Ha farkas ejtette el, akkor a bőrt, amin a gazda jegye rajta volt, haza kellett vinni a gazda részére, de csak a bőrt. Adatközlőnk Tömöri János volt gulyásszámadóról mesélte, hogy az pásztor korában megfojtott egy üszőt, amit a bojtárokkal közösen elfogyasztottak. Később egyik bojtárjával összekülönbözött, s az elárulta tettét a gazdának. Ezért a számadót börtönbüntetésre ítélték. (E. M.) Tiltott vágások az 1930-as évek után már nem történtek. Ezeket a hatóság is tiltotta, de a gazdák is jobban vigyáztak az állataikra. Ha a pásztor jelentette, hogy beteg a 38 A dal második és harmadik strófáját Hortobágyról szóló ismeretterjesztő könyvében közli Béres András. (Béres András: Arra van egy kőhíd rakva... Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1983. 148.) 4 78 <§>