Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 1. Határhasználat és a jószágtartás múltja
rülete is, 28. 840 kat. holdról 32. 648 holdra gyarapodott, ami a város teljes területének 50, illetve 60%-a. 1 6 Történelmét, földrajzi helyzetét és gazdasági berendezkedését tekintve a Hajdúböszörményhez hasonló Hajdúnánásnak 48. 000 kat. hold 1 7 volt a határa, ebből 20. 000 kat. hold a legelő. A hajdúk itteni megtelepülése idején minden házhoz egy hold legelő tartozott. Ha a házat a gazdája eladta, ment vele a legelő is, azt a háztól elkülöníteni nem lehetett. A XVIII-XIX. században végbement átalakulás a földközösség bomlását, a határ felosztását, a tanyarendszer kialakulását eredményezte. Aki mint „törzsökös" gazda földet vásárolt, legelőt is kapott hozzá. Ha idegen ember telepedett le a városban, akkor az már nem kapott „föld után való járulékot", de ha földet vásárolt és vele kialkudta a legelőt, akkor azon jószágot is tarthatott. A legelőt a tagosítás előtt itt sem lehetett a közlegelőből kiszakítani. A tagosításkor - mint Böszörményben - a legelőt két részben adták ki, a gazdák kaptak szikest is, meg jó legelőt is. Akinek több volt a földje, több lett a legelője is. Hajdúböszörményben a tagosítás után a Réten végig ástak egy kanálist, amivel levezetni próbálták a vizet, de tavaszonként ez után is mindig nedves volt a föld. A XIX. század végén a régi rideg tartás emlékeként a juhnyájak egy része teleltetésre a nádasokba, az erdőkbe szorult. Ha nem volt erős a tél és nem volt nagy hó, a birka egész télen kint lehetett. Előfordult (az 1860-as években), hogy már a kihajtás után olyan idő lett, hogy a szárnyék mellett a hó eltemette a nyájat. Ezt az évszakot mondták „tibirtyús tavasznak". A gazdák lapáttal ásták ki a nyájat a hóból, meg se találtak minden jószágot, azok három napig is a hó alatt voltak, míg az el nem olvadt rajtuk. Addig a juhász is a hó alatt szenvedett. Ezen a tavaszon sok lett a juhok között a dög. A századfordulón a város erdejét is bérelték a juhtartó gazdák, vagy vándor juhászok. Az erdei teleltetés 1914 táján szűnt meg. A XX. század elején a juhokat Pródon és Bagotán tartották. Az 1920-as években vásárolták meg a gazdák a balmazújvárosi Semsey uraságtól a Kisszeg nevű legelőt, 16 Orosz István i.m. 360-361. 17 A hold elnevezést csak a tagosítás után kezdték használni. A véka, kosár és liter annak a vetőmagnak a mennyisége, amit a vele jelölt föld területére bevetettek. így emlékezett erre özvegy Máró Lászlóné hajdúnánási adatközlő is. Egy köblüs füld Egy hold Egy vékás Egy kosár Egy lánc Egy nyilas - 1600 négyszögöl - 1200 -400 - 100 - 10 - 12 sor szőlő - 4 vékás -3 - 4 kosár - 8 liter Ehhez lásd még: Hofer Tamás: A hajdúböszörményi földművesek karámja. Ethnographia. LXVII. 1956. 483-518. 4 24 i r
