Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Betyárok
Nem fekszem le az ágyadba, Nem keltesz fel éjfél tájba. Fölkeltelek babám jókor, Éjfél után egy órakor. Éjfél után egy az óra, Kelj fel betyár, ülj a lóra. Irigyeim még alusznak, Még a kutyák se ugatnak. 7 0 Ubornyák Adám szanki számadó gulyás korában, amikor éppen ebédeltek, 18 évesnek látszó fiatalember állt meg a cserénynél, lóháton, talpig fegyverben. Arra kérte a számadót, adjanak neki a maradék ételből, mer két napja üldözi a Vármegye, s azóta nem evett. Mikor jóllakott, lova kantárszárát kezére csavarta és a közeli kövér laposon leheveredett a fűre, s azon nyomban el is aludt. Nem soká váratlanul ott termettek a pandúrok, úgy hogy a pásztorok nem riaszthatták a legényt. Körülkapták a kölökbetyárt, fegyverét elszedték és vezették Félegyháza felé. Menet közben a legény kérte a komiszárost, hadd üljön fel ő is a lovára, úgy jobban haladhatnak. A pandúrok megengedték neki, hisz lova is alig húzta magát a fáradtságtól, nem kellett félni a szökésétől. - Ejnye komiszáros uram, adjon egy pipa dohányt, régen nem pipáltam! - mondja a betyár. Ezt is megkapta, s erre az így folytatta: - No, hát akkor isten áldja meg komiszáros uram, én megyek, mert sietős az utam! Megsarkantyúzta a lovát és úgy elfüstölt a Vármegye elől, hogy a szél se ért a nyomába. Ugyanez a betyár nem sok idő múlva, amikor hat gazdaember gabonát szállított Halasra a kereskedőhöz, fáradtnak látszó lovát vezetgetve csatlakozott a szekeresekhez. Ezek megengedték neki, hogy lovát az egyik saroglyához kösse, s maga is felüljön a szekérre. A betyár útközben kitudakolta, hova mennek, mikor térnek majd vissza. Meglátta azt is, hogy a kocsik oldalai vasvillákkal vannak felszerelve. - Minek ezek a vasvillák? - kérdezte a gazdáktól. -A betyárok ellen jó az vendégkísérőnek! - Nem ér ám az semmit! - mondta a betyár, mire a gazdák: - Hatan vagyunk ám, az ide-odáját, elbánunk a betyárokkal! Hazafelé menet útjukat állta a legény, de ruhát váltva, pisztolyokkal felszerelkőzve. - A bugyellárisát minden ember szedje elő, dobálja ide elibem rakásra! A gazdák vasvillára kaptak, de a betyár sem késlekedett, lepuffantott egyet közülük. - Temessék el a pénzükért a társukat, s máskor ne szájaskodjanak kentek! A betyárnak is élni kell! Ezzel elvágtatott a lovával. Volt egy lovam, világos pej, Mind a négy lábára kesely, Ki huszonnégy óra alatt Egerből Mérgesbe szaladt. 70 Gyűjtő: Nagy Czirok László. Adatközlő: Meggyesi Illés, 43 éves. 4 179 *
