Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - „Tudós" pásztorok
Történt, hogy egy helyen a disznók pusztultak. A szomszéd átment, beköpött az akolba, s a baj elmúlt. A már említett Kiss Sándorné teheneit egy kenyérért, fél sonkáért, meg zsák krumpliért egy cigányasszony gyógyította meg. A rontó szomszédasszony másnap nem tudott felkelni, s azután haláláig „állati módra" viselkedett, folyton kérődzött, mint a tehén. Négy lóval sem tudták volna orvoshoz vinni. Egy alkalommal megrontott tehénhez hívtak bűbájoskodó, gyógyító asszonyt. Az bement az istállóba, de mást nem engedett be magához. Az ablakon keresztül azonban sikerült meglesni mesterkedéseit. Megsimogatta a tehenet, zsebkendő nagyságú ruhadarabot vett elő, azt levizelte, a ruhát belecsavarta egy vödörbe és a vizeletet megitatta a tehénnel. Mikor kijött, csak annyit mondott: - Most már meggyógyult a jószág! Egy babonás asszony fejés előtt lajtorjatüsköt tett a fejőedénybe, hogy a tehenet meg ne rontsák. Mások, a már megrontott tehén tejét két, éllel felfelé állított borotvára fejték, hogy a borotvák a tejjel együtt vágják szét a rontót. Szokás volt a megrontott tehén tejét a tejesedénybe élével felfelé állított késre vagy baltára fejni. Egy megrontott tehénhez, amelyik rúgott és nem engedte magát fejni, elhívtak egy bűbájos asszonyt, aki fokhagymával akarta annak hátát megkenni. Mikor a tehén ezt nem hagyta, távolabbról dobálta rá a fokhagymát, s közben imádkozott. A szemmel vert baromfit húgyos seprűvel megcsapkodták, s a rontás elmúlt. Rontás nélkül is bekövetkezett a baj, ha bicskával vágták a kenyeret a tejbe, vagy naplement után adtak ki a házból tejet. A megrontott jószágot, de különösen a baromfit, füstöléssel is gyógyították. Karácsonykor az ételhulladékot, a karácsonyi morzsát acskóba gyűjtötték, a diót, szilvát, meggyet mézbe mártogatták és üvegbe rakták, majd szükség esetén parázsra rakva ezek füstjét a beteg jószágra engedték. A tejhaszon elvételével férfiak ritkábban, inkább asszonyok foglalkoztak. Voltak, akik egész barmot is meg tudtak „fejni". Két ember ment egyszer szekérrel szénáért. A monostori erdőben jártak, amikor azt mondja az idősebbik a társának: - Hallod-e fiam, jó volna valamit enni, mert itt a dél. A másik csodálkozott ezen, mert úgy tudta, hogy nem hoztak magukkal ennivalót. Kifogták az ökröket a szekérből, hadd legeljenek a szép gyöpön. Ekkor folytatta az öreg: - Segíts csak megemelni a tengelyt! A szekér egyik tengelyéről leemelték a kereket, s az öreg egy rozsdás bicskát ütött a tengely végébe és elkezdte fejni a bicskát. Egy-kettőre annyit fejt, hogy nem bírták meginni. Mikor jóllaktak, azt mondja az öreg: - Hanem osztán fiam, most már fogjunk ám be gyorsan, mert megy befele a kecskeméti gulya, oszt ha észrevesznek a pásztorok, agyonvernek bennünket! Mire befogtak, jött is a barom, s úgy bőgött, mintha verték volna. 6 4 64 Adatközlő: Takács János, 72 éves. 4 172 *
