Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - „Tudós" pásztorok
A rontó rendszerint azon mesterkedett, hogy bejusson az ólba, de elég volt neki az udvarba bemenni. Egy rontó asszony fejéskor ment el a megrontandó tehénhez és annak farkából kiszakított egy sugarat. - Csak megfogtam a farkát, hogy meg ne csapjon - mondta. Másnapra a tehén véres tejet adott. A rontó szemű embert igyekeztek a jószágtól távol tartani, s elkerülni. Sokszor járásukról meg lehetett ismerni. Különös, furcsa mozgásuk volt. Templomba nem jártak, inkább kimentek a mezőre, s kerültek egyet a jószág körül. Az emberek haragudtak rájuk, s ha tudták, hogy ki a rontó, az úton elkapták és alaposan helybenhagyták. Emlékeztek rá, hogy egyet ásóval agyon is csaptak. A rontók gyógyítással nemigen foglalkoztak, de előfordult, hogy jó pénzért meggyógyították a megrontott jószágot. Az olyanfajta rontás gyógyításának, amely után véres tejet adott a tehén, legáltalánosabb módja volt, hogy a véres tejet vályúba öntötték és baltával addig vágták, amíg megjelent a rontó és elhárította a vészt a jószágról. így megtudták azt is, hogy ki volt a rontó, mert a balta csapásai őt érték és a fájdalmat nem tudta sokáig viselni. Néha az összevágott tejet megitatták a tehénnel, hogy meggyógyuljon, vagy a befűtött kemencébe öntötték, hogy azzal együtt a rontót is elégessék. Rigó Jóskáné jóképű félegyházi menyecske volt, értett a rontáshoz. Mikor egyszer az általa megrontott tehén tejét megdarabolták, másnap bekötött kezekkel ment át a szomszédasszonyához, hogy dagasztana meg neki, mert össze-vissza volt vagdalva a keze. Amikor az egyik asszony az összedarabolt véres tejet éppen be akarta dobni a kemencébe, egy fekete macska termett ott. Az asszony mindjárt tudta, hogy a rontó jelent meg macska képében és a piszkafával jól elverte az állatot. Erre a szomszédasszony beteg lett, fiai elmondták, hogy össze vannak törve a csontjai. Mikor aztán a két aszszony összetalálkozott, a rontó csak annyit mondott: - No, elhiszem most már Franci, hogy többet tudsz, mint én! Egy gazda tehenét cselédje felesége akarta megrontani. Azt tanácsolta a gazdának, hogy az ő alsó ruháját terítse a tehénre és egy vesszővel suprikálja azt meg. A gazda megfogadta a tanácsot, de vessző helyett egy vasvillát vert szét rajta. Jött a cseléd, hogy feleségét összeverte a gazda. Kommendálták, hogy a megrontott tehén gyógyítására hétlyukú patkót keressenek, tüzesítsék meg és a disznó vályújába téve addig verjék bottal vagy baltával, amíg meg nem jelenik a rontó. De ha megjelenik, bármit kérdez, nem szabad rá válaszolni. Hasznosnak vélték a megrontott tehén ganéjából a küszöb alá elásni. Ha a tej elvétele céljából történt a rontás, a tejből egy keveset a trágyadombra öntöttek. Erről már nem szedte le a hasznot a rontó. Egy juhásznak sok birkája volt. A birkákat valahogy megrontották, bőgtek, szaladgáltak. A juhász leterítette subáját és horgosával iszonyúan verni kezdte. A birkák megjavultak. 4 169 *
