Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Pásztorélet a nagybarmoknál
A pásztorok gyakran belátogattak a baromjárásokhoz közeli tanyákba. Csepregi Imre mesélte, hogy édesanyjának sűrűn voltak vendégei a környék pásztorai. 4-5 juhász váratlanul megjelent a tanyában, hoztak magukkal egy nagy gomolyatúrút, meg jó darab szalonnát, s azt mondták: - Na Julis, csinálj belőle mónárcsuszát! A gazdasszony, ahányan voltak a juhászok, annyi levél tésztát gyúrt, megfőzte, a szalonnát kisütötte, a töpörtűt meg a túrót a tészta közé keverte, s az egészet zsírral leöntötte. A juhászok közben elmentek a sutuházba, ahol háromlábú bakokon ülve a gyúróteknő körül pálinkáztak, míg a mónárcsusza készült. Előfordult, hogy míg a juhászok ott voltak, 5-6 csikós is beállított a számadó vezetésével, s ugyancsak mónárcsuszát kértek az általuk is hozott túróval és szalonnával. A sutuházban volt másik gyúróteknő, ezek meg a köré ültek. A háziasszony cseréptálban tálalta a csuszát, annyi kanalat szúrt bele, ahányan vendégei voltak. A csikósok evés közben itták a pálinkát. Éjfélig is eltartott a tanyázás, s gyakran ébredtek nagy zuhogásra és káromkodásra a háziak, mivel a két vendégsereg nemigen értett szót egymással. Italozás közben összevesztek s ütötték egymást, ahol érték. Lovaikat, szamaraikat már korábban a szárazmalom oszlopaihoz kötötték, s akit leütöttek, rákötötték lova vagy szamara hátára, s ráverve az állatra, azok hazavitték gazdáikat. Sohasem kerültek bíróság elé, pedig ha csikósok, gulyások vagy juhászok voltak együtt, nemigen múlt el a nap verekedés nélkül. Csontos Sándor mesélte, hogy hetes esők idején a csikósok gyakran belátogattak hozzájuk. Volt ott egy istálló, a csikósok ott tanyázgattak. Egyszer éjjel 1 óra tájban Nyers Ferenc csikós számadó csak megveregeti a gazda ajtaját: - Gyere csak ki, Sándor! A gazda kilépett a házból, s látja, hogy lobog a tűz a színben, tüzelnek a bujtárok. Invitálni kezdi a számadó a gazdát: - Gyere már Sándor, no! Mögfordítottuk már ezt a birgét, mög is lőhet már kóstolni. - Tudod, ezök a gyerökök elszaladgáltak az este Bócsába, hoztak egy pár birgét. A gazda nem sokáig kínáltatta magát, kinyitotta a bicskáját, s válogatva bicskahegyezni kezdett a bográcsból. Mikor jóllakott, folytatta a számadó: - Kóstolgasd ám Sándor! - Ögyél, majd máskor is jut ám ebbül! - Hanem a szádat möttörűd ám! (Ki ne kotyogd!) 5 8 A pásztorembereknek, s néha a betyároknak is találkozó helye volt a csárda. Szabad idejükben oda jártak a pásztorok inni, mulatni. A csárdák helye gyakran változott. Egyegy régi épületben hol egyik, hol másik gazda kezdett mérni. A verekedések, pásztorok, betyárok garázdálkodásai a csárdákban napirenden voltak, mígnem azok működését hatóságilag szabályozni kezdték és engedélyhez kötötték. Már jóval a falu kialakulása után, 1894. szept. 19-én a községi tanács-jegyzőkönyv szerint az elöljáróság úgy rendelkezett, hogy „...A helyi forgalom, szükséglet és társadalmi viszonyokra való tekintettel Szánk község belterületén - úgy mint eddig is volt - 2, külterületén 1, közigazgatásilag 58 Gyűjtő: Nagy Czirok László. Adatközlő: Csontos Sándor, 72 éves, Móricgát. 4 157 *
