Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Az állattartás rendszere a puszták felosztása előtt
A közbirtokosság képviselői rendkívüli esetekben néha meglátogatták a pusztát, s igyekeztek segítségére lenni a pusztabírónak. Ha jószágbetegség terjedt el a pusztán, orvost is hoztak magukkal. Az orvos az akolban vizsgálta meg az ott elkülönített jószágot, s intézkedéseit a pusztabíró és a pusztacsőszök hajtották végre. Száj- és körömfájás idején a dülőutakra oszlopokat ástak le, azokat rúddal kötötték össze, s leláncolták vagy lelakatolták, hogy szekerekkel ne lehessen tovább menni. Az oszlopra táblát is tettek ezzel a felirattal: Tilos az átjárás! Száj- és körömfájás! E mellett őrök vigyáztak a pusztán, hogy senki ne kerülhesse meg a lezárt utakat. A pusztabíró járandósága Szánkon a pusztaház körül kimért mintegy 40 hold föld használata volt, amelyen kocsisaival, béreseivel gazdálkodott. 20-25 db marhát, azonkívül lovakat is tartott. Móricgáton a pusztabíró a pusztaház körül 10 holdat, s a tanyasor alsó végén is 10 hold jó földet kapott. Vagyonánál, hatalmánál fogva a puszta legtekintélyesebb embere volt, akit a késő utódok is gyakran és tisztelettel emlegettek. Szánkon a mai községtől 6-7 km-re volt a pusztaház, amely utóbb Füstös Lajos tanyája lett. Dinnyés Lajos Szánk község történeti adatai c. kéziratában a későbbi Burka-tanyában jelölte meg a szanki pusztaházat. Móricgáton a későbbi „régi iskola" volt a pusztaház, ahol előbb Tóth Miklós, majd Jakus Péter és Bagi Ferenc voltak az utolsó pusztabírók, mind lacházi gazdák. A pusztaházak a határ központi részén létesültek, a csőszházak pedig inkább a puszta szélein helyezkedtek el. Szánkon 4, Móricgáton 3 csőszház volt. Szánkon egyik a majsai, másik a Felsőhatáron (Bócsa felé), harmadik a bodoglári határon, a negyedik Felsőszankon, a móricgáti határon volt. A felsőhatári csőszházban Osuáth Lajos volt utoljára csősz, a majsai csőszházban pedig a határ felosztásakor a Förgeteg kocsma létesült. Móricgáton egyik csőszház nyugat felől a szanki határon (a későbbi Füstös György-féle tanya), a másik a keleti dűlőben, a monostori határnál (Csontos István tanyája), a harmadik pedig a szentlászlói határon (Tápai László tanyája) volt. A régi csőszházakat a tanyás korszakban mind átépítették, de az újabb épületek fala még sokáig a régi maradt. Az állattartás rendszere a puszták felosztása előtt A jószágkiverés ideje Szent-György napkor volt, de a ménest már hetekkel előbb kiLhajtották a legelőre. A szanki pusztára elsősorban Kunszentmiklósról, Móricgátra pedig Lacházáról hajtottak állatokat. A szentmiklósi és lacházi gazdák barmai nem népesítették be teljesen a nagy kiterjedésű legelőket, ezért más helységekből is fogadtak a pusztákra fűbéres jószágot. Félegyházáról lovat, tehenet, Csongrádról pedig főleg ökröket hajtottak nagyobb számban a pusztákra. A csongrádiak lovaikat, teheneiket saját legelőiken tartották, ökreik a szanki és mórici pusztákon híztak. A pásztorok szívesen fogadták barmaik közé a csongrádi jószágot, mert gazdáik szép fehér kenyérrel 4 143 <§>
