Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 7. A „tudós" pásztor
ta, hogy a nánási fődön a Templomzugba vöt egy templom, a rácok oda temetkeztek. Hogy mi gyulladt fel benne, nem tudjuk, csak attúl fogva két hétig cethalott (tetszhalott) vótam. Mert ha níkem vitett valaki valamit, azt mondtam neki, hogy elrepítelek innen gulyástul. Losonczi, a böszörmínyi orvos se mondta meg, mi bajom." „Mikor megvettem a házat (hajdúnánási városszéli házát), két hétig feküttem hanyatt. Azt mondta Losonczi, hogy cethalott. Ezt az Isten adta rám a gödörásás óta. Attul fogva, mikor lefeküttem, mikor felkőttem, nem tudtam, hun vagyok. - Hát a gulya hun van? - Hát mondjátok, mikor feküttem én ide le! De nem kívánom én ezt senkinek. Bele vagyok útálva, mert ez a környík énhozzám jár. Mikor magamho jöttem, két-három nap múlva kimentem a gulyáho. Ott meg nem ismertem meg senkit. Mikor egy hetet eltőtöttem, aszt montam az öregebbik bojtáromnak: - Nincsen valami bajotok? - Nem ment tilosba vagy kárba a marha? Mert majd akkor én kiigazítom)." Tudományát egy könyv jelenítette, testesítette meg számára, amit a hasonlóan javasemberként ismert Körtélyesi Gyulától, idősebb pásztor társától kapott. Amint elmondta: - „Ketten voltunk ilyen tudós emberek Nánáson, de ha ő nem boldogult magába, értem küldött. Amikor Körtélyesi haldoklott, magához hívott és akkor adta rám a könyvvel együtt a tudományt is. Ezt tedd el, oszt ne mutasd senkinek! A tiéd lesz, ez után megílsz!" Amikor a könyvet megkapta, két hétig tetszhalott volt, utána három hétig minden éjszaka éjféltől 1 óráig táncolt. De elmondása szerint ismereteit nem a könyvből tanulta, hanem az akkor szállt rá, amikor tetszhalott volt. Mint mondta, - „Engem a jó Isten avval a három hónapi tánccal teremtett a tudásra." A könyvet sokszori kérésünkre se mutatta meg. Azt mondta: - A könyvbe úgysincs benne minden, aki azt megkapja, az magától is megszerzi a tudományt. - A könyv el van ásva száraz helyen, nem rothad meg! Mikor majd meg akar halni, a könyv a feje alatt lesz, annak adja, aki akkor odajön és azt mondja: - Isten áldja megl Ekkor odaadhatja a könyvet akár 'jánygyermeknek' is. Ha úgy hal meg, hogy nem tudja átadni senkinek a tudományát, akkor holta után sem tud nyugodni. A mi kérésünkre így válaszolt: - Ne is vallassanak, amit én tudok, nem mondom el senkinek! De megígérte, hogy ha halála előtt mi látogatjuk meg utoljára, nekünk is átadja a könyvet, meg vele a tudományát, de mi úgy megszenvedünk érte, mint ő. „Mikor az emberek meghallották a hírit a tudományomnak, mindenhova hívtak. - Ha én megdöglök, sokan fognak emlegetni!" Korábban azért vált híressé, mert jószágot gyógyított. A disznó gyógyításáért egy csirkét kapott. Elmondta, hogy ha a jószágnak megállt a kírője (nem tudott kérődzni, s emészteni), egyik ember füstölt szalonnát, a másik tehén kírőjit tett bele, de nem használt. - „A szíkfü tea meg csak arra való, hogy sok bolond hektikás beveszi!" A nagyjószágnál előfordult egyéb betegségek, amiket gyógyított: tüdőbaj, nem tud vizelni, meg van húzatva. Mindezekre olyan orvosságot adott a gazdáknak, amitől a jószág meggyógyult. A gyógyfüvek mellett patikai szereket is használt, de azok megnevezé4 127 *
