Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 6. Egy évszázad tanúja

zá, mire a gazda felébredt. Ennél a gazdánál keresett 600 juh mellett 60 bárányt. Apja négy hold földjén nem tarthatta a juhait. CIgart és tarlót más gazda adott neki, ami után legelőbért fizetett. A város legelőjének az ára 4 krajczár volt juhonként. Mikor Vidánál kitöltötte a 3 évet, menni kellett neki a porosz háborúba (1870-71) Ekkor már volt 70 juha. Mielőtt bevonult, ezeket el akarta adni, de az apja azt mondta: - Ne add el fiam, eltartom én fele szőrért, meg fele szaporulatért! 8 évig volt katona, ott volt az orosz meg a porosz háborúban. Mire hazakerült, nemhogy szaporulat lett volna, de a 80 darabból nem maradt semmi. Apja megöregedett, nem tudott kaszálni, a juhoknak télére pénzért kellett takarmányt venni. Ezt nem győzte és a juhokat lassan eladogatta. Adatközlőnk apjának két fia (Miklós és Péter) és egy lánya volt. A lány férjhezmenetele után egy évre tüdőbajban meghalt. Miklós 12 éves koráig az apja mellett volt és onnan járt iskolába. Mikor nagyobbacska lett, nyaranta disznó- és liba őrzéssel foglalkozott, tekézett, libázott - ezek voltak akkoriban a gyermekek játékai. Az ismétlő iskolát is kijárta, ami után az apja azt mondta: - Na, eredj fiam, szerezz valamit magadnak! Előbb az apja testvéréhez ment kisbojtárnak, ott kapta az első „bírbárányt", e mellett még 5 forint volt a fizetése. Csak nyáron járt a nyájjal, télen nagybátyja volt a juhokkal, mert nem volt bundája, e nélkül pedig télen nem lehetett a legelőn lenni. A következő évre az apja hazahívta, mert lett egy kis földje és nyáron a gyereknek a juhokat kellett legeltetni. így 16 éves korára már 210 báránya volt. Gyermekkorának társadalmi kötöttségei arra kényszerítették, hogy szülei foglalkozását folytassa, de apja 4 hold földje nem adott lehetőséget arra, hogy más életet kezdjen. Mivel Hajdúböszörményben nem voltak nagybirtokok, a kisebb gazdák szerényebb állatállománya korlátozta a helyi pásztorok létszámát. Ebbe a társadalmi helyzetbe igyekezett beilleszkedni a gyermek pásztorivadék. 1873-ban született, s 1891-ben kisbojtárnak állt be félbérért a Balmazújváros határában lévő uradalmi birtokon Füredi Mihály számadó szolgálatába. A „bacsó" itt 10 embernek parancsolt, neki. ezek között a legalacsonyabb szerep jutott. A pásztortársadalomban is meglévő belső érdekellentétek harcában később is alulmaradt, nem találva meg az őt megillető helyet, s vándorlásra kényszerült. Semsey grófnak az újvárosi földön 6. 000 holdja volt, amit a Böszörményben lakó Lédig nevű bérlő használt. Annak a bacsó mellett nyolc kommenciós juhásza volt, a fiatal Pintye Miklós oda szegődött kisbojtárnak. A bérlő Lédignél 4. 000 juhból minden juhászra 500 jutott. Csak anyajuh volt 1. 200. A kisbojtár csak akkor volt a nyájjal, amikor elválasztás után a tokjókat kellett őrizni. Ekkor alakítottak ki neki falkát. Ekkor 20 Forint, meg 20 juhtartás volt a bére. Itt már a gyapjú árából maga ruházta magát, csak bundát varratott neki az apja. Már az első esztendőben le tudott tenni a béréből 50 forintot, azt odaadta az apjának, hogy tegye be a Takarékba. így kezdte szerezni azt a kis földet, ami még öregségére is megvolt. Lédignél csak egy évig szolgált, mi4 122 <§>