Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

Bevezetés

A népi kultúra határai, így a pásztorélet hagyományai nem igazodtak a közigazgatási és földrajzi határokhoz, széles sávban - mint átmeneti gazdasági, és kulturális övezet -, érintkeztek a szomszédos területek sok tekintetben hasonló, más vonatkozásokban eltérő, a szokások és életforma által meghatározott vidékeivel. A Hortobágy puszta pásztoréletével és az ott élő hagyományokkal, szokásokkal való azonosulásnak, vagy éppen közös eredetnek számtalan jelét, közvetlen vagy közvetett megnyilvánulásait tapasztaltuk az átmeneti övezetben, de főként az eltérő és változatosabb talajviszonyok miatt a földművelésre alkalmas területeken kialakított mezőgazdasági termelési módok meghonosodásával más gazdasági és társadalmi berendezkedés tanúi lehettünk. Zoltai Lajos megállapítása szerint „Teljesen hasonló talajuknál és természeti tulajdonságaiknál fogva tágabb értelemben ugyancsak a Hortobágyhoz számíthatjuk a szomszédos falvaknak, városoknak leginkább legeltetésre használt és a Hortobággyal határos pusztáit is." A balmazújvárosi, hajdúszoboszlói, nádudvari nagy legelők mellett azonban nem szól a Hortobággyal szintén megegyező természeti adottságokkal rendelkező és azzal határos hajdúböszörményi és hajdúnánási pusztákról.

2 A Hortobágy állattartásának vizsgálatába bevonható általában a hajdúvárosok határainak pásztorkultúrája, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló morfológiailag attól kevésbé eltérő területeinek állattartási viszonyai. A pásztorélet szokásai sokban megegyeztek a Hortobágyéval,

3 de az ott élő lakosság, pásztor és paraszt népesség, a puszta és a vele bizonyos mértékben azonosuló átmeneti övezet különbözőségét is érzékelte és kifejezte. A pusztát környező helységek határainak térbeli meghatározására mind a mai napig használják a Hortobágy mellyéke kifejezést, ami a köznyelvben és a szakmai, sőt irodalmi nyelvhasználatban is meghonosodott. A megnevezés alatt Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Tiszavasvári (korábban Büdszentmihály), Polgár, Görbeháza, Újszentmargita, Tiszacsege, Tiszafüred, Egyek, Tiszaigar, Tiszaőrs, Nagyiván, Kunmadaras, Karcag, Püspökladány, Nádudvar, Hajdúszoboszló, Nagyhegyes és Balmazújváros határait, illetve azok pusztarészeit értjük. Ecsedi István írja, hogy a Hortobágy pusztának (korábban) soha nem voltak politikai határai. A Máta, Ohat, Zám nevű puszták mellett kiterjedt a szoboszlai határhoz tartozó Angyalházára, valamint az északi, a Nyírség homokbuckái által határolt sík vidékre, délen a Sárrét mocsaras területéig. E vidékek egysége alkotta a különböző népelemekből álló, a Hortobágy folyó mellékén élő pásztornépeket, amelyek jellemző vonása a nomadizálás volt.

4 A hortobágyi pásztorkultúra minden fontosabb elemét megtalálhatjuk az Alföld nagy kiterjedésű, távolabbi pusztáin is, ahol a volt rideg, és a későbbi félrideg, közös2 Zoltai Lajos: A Hortobágy. Debrecen, 1911. 8. 3 Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén. Debrecen, 1938. 3. 4 Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914. 193. 4 10*