Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Betyárok
mondták: - Mindenki tudta a kötelességét. 10-15-en kísérték a halottat a temetőbe. Idősebb pásztor temetése nem különbözött a paraszti temetési szokásoktól, de akkor a toron csak borral kínálták a résztvevőket. (T. 1.) Betyárok A XIX. században itt élt és a puszták pásztoraival kapcsolatot tartó betyárok közül Sós Pista, Geszti (Geszten) Jóska, meg Subri Jóska emlékét tartották meg a hagyományőrző öregek. Ezek leginkább ott lelték helyüket a pásztorok között. A nagy, kietlen határok és a legelők rétes, aljas területei jó búvóhelyeik voltak. A nádasokban is meghúzódhattak, s amit raboltak, elvitték a pásztorok kunyhóihoz, levágtak egy jószágot, s megfőzték. Az egyik betyár egyszer elment Dezsőfi grófhoz, s azt mondta: -Nekem ennyi borra van szükségem, ide hozd! Ha egyik ember megharagudott a másikra, azt agyonüttethette a betyárokkal. Gyakran kész betyárok voltak maguk a pásztorok is, ha a szükség úgy hozta, lopni is elmentek. (M. J.) A „vasfazékba került" jószággal „farkaskárként" számoltak el. E csalafintaságokat a XVIII. század végétől a magisztrátus erősen tilalmazta. Sorozatban születtek a rendszabályok a csárdákban történt mulatozások és a betyárokkal való bűnös kapcsolattartások ellen. 3 9 Tömöri János volt hajdúnánási gulyásszámadó mesélte, hogy bojtárja azt vette észre, hogy addig még nem látott idegenek tűntek fel a pusztán. - Miféle emberek jönnek ott, gulyások vagy nem gulyások? Amikor magam is megláttam - mint mesélte -, mindjárt tudtam, hogy azok betyárok lehetnek. Cifraszűrben, meg túzoktollas kalapban voltak. Ilyen viseletük az itteni pásztoroknak is volt, de ezekről látszott, hogy nem idevalók. Az egyik megkérdezte, hogy ki itt a számadó, s mondtam, hogy én vagyok. -Jó volna egy kis lebbencs! Szóltam a fiúnak: - Gyújtsál tüzet, s piríts! De a betyár hozzám intézte a szót, így: folytatta: - Te főzzél! így magam fogtam hozzá a főzéshez. Amikor elkészült az étel, elibük tettem a bográcsot három kerekfejű kanállal. Jóllaktak, megköszönve a vacsorát, kezet fogtak velem és elköszöntek. Egyik még megkérdezte: Jártak-e mostanában erre a csendőrök? Mondtam, hogy minden héten előfordulnak itt, ránk néznek, hogy nincs-e valami bajunk. Az egyik betyár folytatta: Arról, hogy itt voltunk ne szóljak senkinek, s azzal elmentek. Este lefeküdtünk a gulya köré, figyeltünk, de nem jöttek vissza a betyárok. A gazdák beszélték, hogy ha kihajtották a lovakat a tarlóra, a betyárok leszedték róluk a béklyót, s a lovakat elhajtották. 39 Balogh István, 1943. 106-107. 4 107 *
