Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"
- Tanrendbe volt foglalva, voltak tantárgyak, melyeket könyv nélkül kellett felelni, volt melyeknek az értelmét kellett elmondani és a felelés mindenkire rákerült. A számtanból négy alapművelet az összeadás-kivonás, szorzás-osztás. Tudni kellett bánni a tizedes törttel, az áltörttel, azok átszámításával. Az egyszeregyet százig, azt fejből tudni kellett. A sok-sok szép magyar költeményt, melyeket könyv nélkül megtanultunk, azokat ma is, nyolcvan esztendő távlatában, fejből el tudjuk mondani. Most pedig még, amiről nem szívesen emlékezem, röviden leírom. Négyen jártunk együtt az iskolába a faluvégéről Kiss Jani, Szabó Jani, Baríz Pista és én. Eleven, virgonc fiúk voltak, de tanulni nem szerettek. - Már év kezdetén megtörtént. Délben iskolából jövet, mondja Szabó Jani, hogy a szik alatt, a földjük végén sok ürge van. Kapható volt rá Kiss Jani, menjünk délután ürgét önteni. De délután is iskola volt két órától négyig. Elengedett engem is anyám az iskolába, de restelltem nem velük tartani, meg csábított is az ürgeöntés. Szabó Janiék' a szénatartóba hánytuk a táskát és vedrekkel, botokkal irány a szik alja. - Én csak a vizet hordtam, jöttek az ürgék elázva, ki a lyukakból. Kiss Jani volt a nagy dezentor, ő ütötte el mindet, egy hörcsög még a botjára is felszaladt, azt is sikerült neki elütni. - Aztán mentünk haza diadalmasan, fel a táskával a Körig és mintha az iskolából jönnénk, haza. Másnap a tanítónk is elhitte, hogy paszulyt szedni kellett menni apámmal. Anyám sem tudott meg semmit. - De újra megismétlődött az iskolakerülés, azután jött a feketeleves. Akkor is, délben jöttünk haza az iskolából, újra Szabó Jani mondja, hogy a kis Bodri kutyájuk, agyon gyomrozta a csapat kis rucájukat, az apja azt mondta, hogy agyon kell ütni. Újra Kiss Jani, hogy délután elintézzük. Ezt hallotta Bak Pista is, aki jó tanuló volt, de nagy árulkodó is. Délután újra elengedett anyám engem az iskolába, de a táska újra a szénatartóba került Szabó Janiék'. Jani vezette a kis kutyát a vályoggödrökhöz, mi meg utána a botokkal. Én féltem, de gyávaság lett volna, nem velük tartani. Kiss Jani meg Baríz Pista, hamar elintézték, én egyet sem ütöttem, de nagyon bántott belül valami. - Újra a Körnek kerülve, mintha iskolából jönnék. De anyám várt az ázott fazékfogóval. - Az történt, hogy a Bak bejelentette a tanítónknak, hogy hol vagyunk és leküldte Bakot anyámhoz, hogy engem azonnal küldjön az iskolába, azt is megmondta anyámnak, hogy hol vagyunk. - Anyám nem is kérdett én tőlem semmit, úgy elnadrágolt az ázott fazékfogóval, hogy azt nagyon megemlegettem. (A Jó Isten áldja meg érte, haló porában is.) - Másnap reggel, a tanító úr szólítja a négy jómadarat, hogy álljanak ki a padok elé. Rövid beszéd, majd kettő fogja a lábujját, kettő pedig mérje a fenekest. Amelyik kíméletes volt, annak a fenekén mutatta meg, hogyan hiteles. Jól meg lettünk veretve egymással. - Megszégyenülve álltunk a két osztály előtt. Én nagyon szégyelltem magam. Tanítónk beszédet tartott, hogy óvakodjon mindenki a hasonlóktól. Kiss Jani meg Baríz Pista elhatározták, hogy a sérelmet a Bak Pistán le kell ütni az árulásért, amit végre is hajtottak úgy, hogy az orra vére is folyt. Másnap a Bak anyja bejött, nagyon kiabált és a véres zsebkendőt a tanítónk asztalára dobta, hogy ez meg ez, az ő fiát hogy megverte. Majd eltávozott. - A tanító úr a két verekedőt a pad elé hívta, miért verték meg a Bak Pistát. 75
