Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Győrfi Péterné: Családom története
annak minden versét annyiszor elolvastam, hogy 50-60 szép verset már általános iskolás koromban tudtam kívülről. Persze sok mindent csak jóval később, középiskolás koromban értettem meg. 10 évesen kaptam egy igazi, saját könyvet: Tersányszky Józsi Jenő: Misi mókus kalandjai-t. Annyira tetszett, hogy a sok olvasás után szinte az egészet kívülről tudtam. Keresztanyámtól kaptam. 12 évesen kaptam Petőfi összes költeményeit. Ezek a versek jól érthetőek voltak a számomra, és bátran állíthatom, hogy a további lelki fejlődésemben egyik meghatározó a Petőfi szabadságról szóló, szerelmi és tájleíró lírája. Ezt a könyvet az én nagyon szeretett Szabó nagymamámtól (Nanukától) kaptam. 13 éves koromban megismerkedtem a Jókai regényekkel. Minden jelentős könyvét többször elolvastam. (Ezek az iskolából kölcsönzött könyvek voltak.) Tanyán jártam iskolába. Az iskola messze volt, télen a hidegtől, hótól, fagytól, tavasszal és ősszel az esőtől, sártól szenvedtünk. Nehéz volt, gyötrelmes, fárasztó. Nekünk azonban akkor az volt a természetes. Jó tanítóim voltak. Az elsős tanító nénim Lakatos Irma volt. Nagyon szeretett, gyakran az ölébe ültetett, és én is nagyon szerettem Őt. A felső tagozatban Kiss Ferenc történelem szemlélete, versmagyarázatai feledhetetlenek, alsóban nagyon szerettem Kovács Ibolyát. Az otthoni családi légkörről, szeretetteljes mesés estékről már írtam szüleim életrajzában, így azt nem ismétlem. Ez volt az én „gyermekkorom messzeringó világa" - dióhéjban. 1960-ban iratkoztam be a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnáziumba. Ez nem volt könnyű négy év. Tanyáról kerültem be, addig idegen szót nem is hallottam. Ott egyből két idegen nyelv: az orosz ás a latin. Hímnem, nőnem, semlegesnem, orosz igeragozás már az első órán. Azt sem tudtam, mi történik körülöttem. Matematikából amúgy sem voltam valami jó, bizony az első félévben örültem, hogy meg nem buktam. Aztán megértettem a dolgokat, iipen jó osztályfőnököm lett, sokat segített. Az osztályfőnököm volt a magyar tanárom is. Az Ő irányítása alatt ismertem meg Thomas Mann-t, Móriczot, stb. Ő tanított meg az értékes irodalmi művek megértésére. Az osztályfőnököm Pálffiné Cseke Erzsébet volt. Sajnos, már nem él. Mindent együttvéve nem éreztem jól magam négy éven keresztül. Végigcsináltam, bár néha azt gondoltam, hogy ott kellene hagynom. Meghátrálni, a dolgok könnyebbik oldalát fogni azonban sem akkor, sem később nem volt szokásom. Ezt a tulajdonságomat is a szüleimtől örököltem. Érettségi után szerettem volna magyar-történelem szakon tovább tanulni. Magyar és történelem szakos tanár szerettem volna lenni. Ez volt az én nagy álmom. Szüleim nem támogattak abban, hogy tovább tanuljak, úgy látták, hogy ez meghaladja az anyagi lehetőségeiket. így elmentem képesítés nélkül tanítani egy tanyai iskolába: Ebes-Ondódra. Egy kedves, idős hölggyel tanítottam ott egy évet, Szabó Júliának hívták (akkor nekem idősnek tűnt, talán 40 éves lehetett). Ott is laktam egy szobában. Hétvégén hazajártam a szüleimhez. Ekkor már udvarolt nekem Győrfi Péter. Nagy szerelem volt (és maradt!), kedvességével, csodálatos zenei tehetségével számomra mindenkinél többet jelentett. 1966. május 21-én kötöttünk házasságot. 55
