Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Közben megjelent a TOLNAI VILÁGLAP 1941. október 15-i száma. Ebben egy kedves kép látható: sebesült katonák vidám tereferélés közben lefotózva. Az egyik katona édesapám. Az újságot Újvároson 10 perc alatt elkapkodták. Itt aztán mindenki láthatta, hogy mindkét lába a helyén van. Ezt az újságot ma is őrzi édesanyám. Később, amikor a Papa lábadozott, kérte magát Debrecenbe. Lehozták és a Horthykórházban ápolták tovább. Ez a mai Bartók-kórházzal szemben volt. Itt már édesanyám is bement meglátogatni. Úgy beszélte el, hogy először Szabó nagyapámat látogatta meg. Ugyanis nagyapámat is behívták katonának és a Dohánygyárban állomásoztak. Ez kiképzés volt. Vasárnap délután fogadhattak látoga- A TOLNAI VILÁGLAP-ban megjelent kép: édesapánk a katonakórházban. tókat és a városba is kimehettek. Mama hát elment az édesapjához, együtt pedig megkeresték az édesapámat. Ők ekkor még nem voltak házasok, néhány hónap múlva, 1942 januárjában volt az esküvőjük. Ezután Mama többször is meglátogatta Papát. Karácsony előtt végleg hazaengedték a kórházból.így történhetett, hogy nem kellett beljebb menni az orosz fronton, a rossznak jó oldala is volt. Édesapám és Édesanyám 1942. január 28-án kötöttek házasságot. Édesapám előtte több évig udvarol Mamának. Hallottam, hogy a lakodalmuk napján nagyon hideg volt. Kis lakodalom volt, hisz 1942 már háborús év, mindent jegyre adtak. A lakodalmat Zsúpos nagyapáméknál tartották, a Jókai közben. A fiatal pár utána tavaszig a Bocskai utcában lakott Szabó dédnagymamámnál. Aztán kimentek a tanyára, kezdődött a munka. 1942. október 28-án megszületett Jóska. 1943-ban ismét elvitték édesapámat, de akkor még nem a frontra, csak Kassára. Többször leszerelték, majd ismét elvitték. 1944 nyarán a frontra került. Akkor már itt, Magyarországon folytak a harcok. hí u- fsíw^'"' ' V.ii&AY. • - • 45